KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy csók és más minden

Dóka Péter

 

A film első percei komoly tanulsággal szolgálnak: ha megcsalásról és öngyilkossági kísérletről szóló melodrámai pillanatokat videografikával próbálunk feljavítani, meglepően idétlen jelenetekhez jutunk. A reklámfilm-stílus cseppet sem finom utalás arra, hogy a film olyan New York-i művészekről szól, akik közül többen a reklámfilm-bizniszben tevékenyek. A képi tobzódásnak nem esztétikai okai vannak, az alkotók egyszerűen ki akarták elégíteni perverz vizuális vágyaikat.

A színész Fisher Stevens rendezte és a szintén színész Patrick Breen írta a történetet, amelynek lényege, hogy egy csók világégést idézhet elő egy baráti társaságon belül. Breen magának kreálta a legjobb szerepet: ő Peter, a színész, a kedves balek, a hűtlenség legfőbb áldozata. Az ő barátnője, a nimfomán balett-táncosnő bolondítja meg a kanos Dagot, a reklámfilmrendezőt. Dag alakítója, Ron Eldard azzal érdemli ki már első perctől a néző rokonszenvét, hogy megszólalásig hasonlít Tim Roth-ra. Folyik a félrelépés, a hisztizés, míg egy sunyi pillanatban a történet fekete komédiába hajlik át. Nincs visszaút. Olyan gátlástanná válik az időkezelés és a történetvezetés, és olyan tempóban kezdenek hullani a szereplők, hogy az ember elérzékenyülten gondol a magyar amatőr fesztiválok VHS-re készült filmparódiáira. Nincs különbség, csak itt méretesebb a büdzsé.

Könnyed, komolyan nem vehető film készült, jellemek nélkül, sorsok nélkül, sodró lendülettel. Legjobb hátradőlni, és megadni magunkat. A formai szabadságának ugyanis van némi bája, még ilyen formában is több élvezetet nyújt, mint egy kicentizett tucatmozi. A filmben egy kevés művészet is akad. Ezért a tehetséges Marisa Tomei-nek lehetünk hálásak, aki egy domina hajlamú pincérnőt alakít. Az ő ördögi alakja él egyedül, amikor ránk vicsorog a vászonról, már-már igazi filmet látunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2312