KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Schmidt története

Nevelős Zoltán

 

Schmidt története akkor kezdődik, amikor nyugdíjba megy. Ami életében ez előtt történt, az szigorúan nézve nem nevezhető történetnek: tucatsors, látszatélet. Pedig szép karriert tudhat maga mögött, mint az ország egyik nagy biztosítótársaságának kockázatbecslő szakembere, ám távozása után nem úgy tűnik, hogy munkássága egy cseppet is maradandó volna. Négy évtizedet élt le békés házasságban feleségével, akivel azonban lelkük mélyén soha nem ismerték meg egymást. Minderre Schmidt azután jön rá, hogy a napi munka után a váratlanul elhalálozó asszony is cserben hagyja, és így életét újra kell definiálnia az alapoktól. A nyugdíjas évekre vásárolt luxus-lakóautóba vágja magát, és útra kel felkeresni néhány életrajzilag fontos helyet, végcélja pedig egyetlen lányának esküvője, amely újabb katasztrófával fenyeget. Az úti élmények során életének minden hamissága lelepleződik, és kész csoda, hogy Schmidt igazi hősként végül mit hoz ki velejéig szürke önmagából.

Louis Begley regényének adaptációja egy élete alkonyán járó figurát indít fejlődéstúrára. Az előképeket tekintve a lélektani dráma itt nem olyan mély, mint Bergman A nap vége című filmjében, és a konfliktus nem olyan tragikusan kiélezett, mint Tolsztoj Ivan Iljics halála című kisregényében, de ezzel épp többet is mond a mindnyájunk életét fenyegető felszínességről. Közép-Nyugat szatirikus moralistája, Alexander Payne rendező (Gimiboszi) a helyzet érzékletes és maró humorú ábrázolásában jeleskedik. Nem kíván kiutat sugallni: szereplői csúnyák és buták, amilyennek a jólétbe beszűkült átlagamerikait elképzeljük, felvarrt mosollyal leplezik valódi érzéseiket, és mereven elutasítanak minden közeledést, ami kívül van a megszokott kereteken. Jack Nicholson érzékenyen megformált címszereplője mellett különösen emlékezetes Dermot Mulroney bunkó lúzere és Kathy Bates misztikus óriásnősténye, akik minden karikatúraszerűségük mellett is hihetetlenül életszagú alakok. Kedves játékként pedig szarvasmarhák feltűnően gyakori szerepeltetésével teszi teljessé állatkertjét a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2123