KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Cseppben az élet

A Béres-példa

Tóth Klára

Az egypártrendszer sohasem pártolja a tehetséges „nehéz embereket”.

 

Óriás plakáton akad meg a szemem. Cseppben az élet – hirdeti az ismert szlogen, de ezúttal nem a Béres RT valamely termékét reklámozza, hanem az alapító, dr. Béres József életéről szóló televíziós sorozatot.

Eszembe jut a filmgyári kisvetítőben 1976-ban, a legnagyobb titokban zajló, összeesküvés ízű vetítés, Kósa Ferenc monumentális filmdokumentációja a Béres cseppről. A tét akkor maga az élet volt. Betegek százaié, akik valamiképpen hallottak a „csodaszerről,” amely a legtöbbet, a reményt adta nekik, s a feltalálóé, aki akkor már évtizedek óta küzdött felfedezéséért, mely szerint a szervezetbe juttatott nyomelemek, erősítve a legyengült immunrendszert, akár a rákos daganatokkal is felveszik a küzdelmet.

 Az orvos szakma mereven ellenállt, hiszen, hogy jön ahhoz egy „kisvárdai krumplis ember” – növény biológus – hogy olyan dologba ártsa magát, amit a legkomolyabb tudományos intézményekben orvosok kutatnak világszerte, kevés sikerrel. Aztán látva Béres József eredményeit – a kivételt erősítő szabályként – néhány orvos is melléállt, de elsősorban a humán értelmiség; Kósán kívül Nagy Lászlótól Illyés Gyulán, Déry Tiboron keresztül több tucatnyian, az anyaországon túl is. A Béres csepp a politika boszorkánykonyháját sem kerülhette el, először határozottan tiltották, később pedig tűrték. A film nyilvánosságot feszegető erejének bevetésétől kezdve tíz évbe telt, míg a gyógynövényeket forgalmazó Herbária árusítani kezdhette Béres szabadalmát. Kósa – sokáig elzárt filmje – cselekvő erőként szólt bele egy társadalmi-politikai ügybe, s ez a maximum, amit egy dokumentumfilm elérhet. Később több dokumentumfilm, könyv, sőt dráma is feldolgozta dr. Béres harcát.

Gyöngyössy Bence – aki előző, remek tévéjátékának (Janus, 2015) hősét is egy dokumentumfilmből emelte át –, most a minisorozat keretei között, 4x52 percben valósította meg dr. Béres József drámáját, s idézte meg a kort, amelyben a főhős és segítői „egy fennkölten züllő ország szemével farkasszemet nézve „ – Csoóri Sándor – harcoltak a humánumért. A Cseppben az élet összetett dráma: nem arról van szó, hogy az egyik félnek igaza van, a másiknak nincs. Béres, miközben humánusan cselekszik, amikor segítséget nyújt a betegeknek, ha olykor csak reményt ad is, folyamatosan megszegi a törvényt, mert nincs jogosultsága a gyógyításra. Tisztában van a törvénnyel, de saját és családja biztonságát, egzisztenciáját is kockáztatja, csakhogy segíthessen. Nem csak a hatalom gőgjével, ostobaságával, a környezet kicsinyességével is meg kell küzdenie. Makacs, szenvedélyes ember, az igazáért és másokért is tűzbe megy. A szenvedély azonban hihetetlen nyugalommal, méltósággal párosul. Gáspár Tibor szinte rezzenéstelen arccal képes megjeleníteni Béres többsíkú drámáját és hitelessé teszi példaértékű erkölcsiségét. Ebben a pátoszmentes, a riposztokat nélkülöző dialógok is segítségére vannak. A megyei, járási pártapparátust is hitelesen képes felvázolni a film, és átjön a mérhetetlen távolság is a főváros és a vidék között. A pálfordulásokat, az igazodást fölfelé, az alkukat nagyon is értjük. Egyben nem pontos vagy inkább leegyszerűsítő a film: a jelentős ügyek soha nem az irodákban, még csak nem is a hivatalok folyosóin dőltek el. Lényegesebb volt az informális érintkezés, gondoljunk csak Aczél György legendás vacsoráira.

Gyöngyössy Bence profi filmkészítő, amit csak lehet, kihoz a tévésorozat korlátozott lehetőségeiből. Az epizódszereplők is a legjobbak, különösen Székely B. Miklós, Huszárik Kata, Seress Zoltán. Ember és természet megbonthatatlan egységét, a főszereplő természetszemléletét hangsúlyozzák Csukás Sándor képei.

Megnyugtató volt látni, hogy nemcsak külföldi licencek alapján lehet színvonalas sorozatot csinálni, de a magyar valóságból is, a társadalmi elkötelezettségű magyar film legjobb hagyományait idézve.

 

Cseppben az élet – magyar tévéfilm-sorozat, 2019. Rendezte: Gyöngyössy Bence. Írta: Petényi Katalin, Kabay Barna, Gyöngyössy Bence, Czető Bernát László. Kép: Csukás Sándor. Zene: Balázs Ádám. Szereplők: Gáspár Tibor (Béres József), Huszárik Kata (Katóka), Für Anikó (Irén), Székely B. Miklós (Imre), Hatházi András (Hollósi), Seress Zoltán (Mátyus), Bede-Fazekas Szabolcs (Nógrádi), Lukács Sándor (Makai), Trill Zsolt (Nagy László). Gyártó: MTVA Duna Televízió. 4x52 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14116