KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Célkeresztben

Géczi Zoltán

In the Line of Fire – amerikai, 1993. Rendezte: Wolfgang Petersen. Szereplők: Clint Eastwood, John Malkovich, Rene Russo. Forgalmazó: GHE. 123 perc.

 

A Célkeresztben egy nagy filmesek válságos időszakában született politikai thriller. Az 1990-es évek derekán Clint Eastwood az elöregedett sztárok panteonjába soroltatott, az amerikai filmtörténelem élő ikonjává csak az évtized végén magasztosult; a Nincs bocsánat sikere rehabilitálta őt, de 63 évesen erősen korlátozott szakmai kilátásokkal kényszerült szembesülni. Wolfgang Petersen (A tengeralattjáró) pár évvel korábban költözött át az Újvilágba, a Célkeresztben az első nagyköltségvetésű amerikai stúdiófilmje; érthetően buzgott benne a vágy a bizonyításra, hiszen Európából érkezett zseniként illett leszállítania az elvárt kereskedelmi sikert.

Jeff Maguire forgatókönyve tökéletes alapanyagként szolgált mindehhez: a nyolcvanas évek feszes stíljében megírt történet karaktereiben, konfliktusában, látásmódjában ízig-vérig amerikai sztori, hiteles és realisztikus, a történelmi valóságtól éppen csak karnyújtásnyi távolságra pozícionálva. Főszereplője, az Eastwood által alakított titkosszolgálati tiszt harminc éve hurcolja magával a Kennedy-gyilkosság neurózisát, amely kettétörte karrierjét és magánéletét, miként antagonistája, a John Malkovich által megformált, szociopata ex-CIA ügynök is önnön feldolgozhatatlan múltjával küszködik. A saját kérésére reaktivált testőr és a politikai gyilkosság elkövetésére készülő operatív ügynök hasonszőrű karakterek, megroppant idealisták, közös monomániájuk tárgya az amerikai elnök, mint szimbólum, kit egyikőjük megvédeni, a másik pedig elpusztítani igyekszik.

Ilyen színészek mellett a többiek csupán inaskodnak, a film velejét Eastwood és Malkovich egymásnak feszülése adja ki, ez a vészterhes párharc, amelyben a meghátrálásra alkatilag képtelen, a végsőkig bárminemű gondolkodás és mérlegelés nélkül elmenő veteránok mérkőznek meg életre-halálra. A nagyformátumú főszereplők mellett John Bailey stílushű, józan és kimért kameramunkájának is köszönhető, hogy Petersen első amerikai stúdiófilmje intelligens és lendületes, jól felépített mozi lett, amely megérdemelten aratott sikert, ugyanakkor bájos kis figyelmesség a rendező részéről, hogy az eredeti forgatókönyvet olyan jelenetekkel egészítette ki, amelyekben Eastwood zongorához ülhetett eljátszani kedvenc Gershwin-kompozícióit.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13988