KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Eldoradó

Soós Tamás Dénes

Eldorado – svájci-német, 2018. Rendezte és írta: Markus Imhoof. Gyártó: Thelma Film AG / Schweizer Radio und Fernsehen (SRF) / Zero One Film / Bayerischer Rundfunk (BR). Forgalmazó: Cirko Film Kft.. Feliratos. 90 perc.

 

Markus Imhoof egy fésületlenségében is érdekfeszítő, személyes hangvételű dokumentumfilmet forgatott a menekültválságról. A svájci rendező feleleveníti, hogyan fogadott be családja egy olasz menekültlányt a II. világháború idején, és ezzel a már-már hollywoodi filmbe illően drámai történettel nemcsak markáns érzelmi többletet kölcsönöz filmjének, de történelmi keretbe is ágyazza a migránsválságot. Azt sugallja, az előítéletek felélénkülése és a személytelen bürokrácia már akkor is életeket roppantott össze, amikor nem távoli kultúrákból, hanem szomszédos országokból vándoroltak be Európába. A film legnagyobb erénye, hogy miközben a migránsokat mentő olasz hajókon, a visszautasított menedékkérőket tömörítő gettókban, és a svájci-olasz határon intézkedő készített interjúkkal megismerteti velünk a menekülthullám különböző arcait, ezekhez az arcokhoz megrendítő sorsokat is kapcsol, akiknek a története épp azért lehet megrendítő, mert Imhoof megvilágítja a migráció tágabb összefüggéseit.

Az Eldorádó nem tetteti magát apolitikusnak (a menekültek egyenlő arányú elosztása mellett érvel), de ezt olyan, épkézláb érvekkel teszi, amik az Európai Unió szerepét is megpendítik a válság fenntartásában (emlékezetes példája a Svájcból kitoloncolt afrikai farmeré, aki hazatérve azért bukhat bele a szarvasmarhatartásba, mert az eltörölt EU-s vámok révén az európai tej olcsóbb lett, mint az afrikai). Néhány patetikus felszólalása ellenére („Vajon a mennyország kapuja felett is van szögesdrót?”) Imhoof keserű, hétköznapiságában is tragikus pillanatokat les el a bevándorlók megpróbáltatásaiból, és az európai médiában gyakran démonizált, dühös vagy kétségbeesett menekültarcok mögött meglátja a mélyen emberi traumákat, hogy utána politikai hovatartozástól függetlenül, és díjnyertes dokumentumfilmeknél (Tűz a tengeren) élesebben helyezze melléjük összeurópai felelősségünket ezen traumák minél empatikusabb kezelésében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13811