KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Carné és Casarès

Molnár Gál Péter

 

Legfrissebb filmművészeti halottak: Marcel Carné és remekének, a Szerelmek városának Nathalie-ja: Maria Casarès. Carné 1908-ban született Párizsban. Casarès 1922-ben a spanyolországi Corunában (eredeti nevén: Maria Casarès Quiroga), a polgárháború egyik miniszterének leányaként. Franco győzelme után Franciaországba menekülnek. Ott lesz a spanyol lányból a legnagyobb modern francia tragika.

Carné tizenhét évesen beleszeret a moziba. Fotótanfolyamot végez biztosítótársasági tisztviselő létére. Technikusi oklevelet szerez. Françoise Rosay színésznő pártfogolásával Georges Périnal operatőr és Jacques Feyder rendező asszisztense. Feyder Hollywoodba hívja. Carné Európában marad: a Cinémagazine újságírója és kritikusa. Utóbb munkatárs az Hebdo-Filmnél. Segédrendező A párizsi háztetők alatt forgatásán Clair mellett. Végzetes munkabarátságot köt a szcenarista-költő Jacques Prévert-rel. Forgatni kezdi barátja papíron végiggondolt filmjeit. Tíz év gazdagon termő együttműködés. A Népfront művészeti aktivistái. Vichy cenzúrája kártékonynak és demoralizálónak bélyegzi filmjeit. A történelmi múltba menekülnek: a némajátékos Deburau és a melodrámaszínész Lemaître kettősében - Barrault és Pierre Brasseur játsszák - a képi-gesztikus, valamint a szóbeli művészet viadalát (mozgókép vagy vers?) példázzák. A Szerelmek városa a filmtörténet dicső darabja. Egyben színháztörténeti tisztelgés egy szépészeti szakírók lebecsülte korszak előtt. Nagyvonalú beleérzéssel aprólékosan rekonstruálja a bulvárszínház zenitjét. Ha csak ezt forgatta volna Carné, akkor is élen volna helye a filmtörténetben. A Ködös utak, a Mire megvirrad és a Külvárosi szálloda bútorozott szobákban játszódó munkásfertályi melodrámák, a párizsi külvárosi lét historizmusával. Carné - és persze Prévert - a költői realizmus.

Carné fölfedezettje a 22 éves Casarès. Első filmje világsiker, s bár szépséges Sanseverina a Pármai kolostorban és sikere van a mozikban is: színpadi színésznő, Camus hősnőinek megtestesítője. Phaedra, Marie Tudor és Lady Macbeth. Az Egyesült Államokat beutazza spanyolul játszott Lorca darabokkal. Jean Genet Paravánokjának modernista harcaiból csakúgy részes, mint Seneca Médeiájának extravagáns színrevitelében. Filmtörténeti nevezetességekhez is odaadja tehetségét, de Cocteau két Orfeusz-filmjében Orfeusz (1950), Orfeusz végrendelete (1960) színpadi tragikai erejét és erkölcsi támogatását kölcsönzi a mozgóképnek.

Carnét elsöpri az új hullám. A fiatal filmesek kiszorítják a műtermekből. Casarès önkéntesen visszavonul. Elvétve vállal kamera előtti szereplést. (A kerekasztal lovagjai, 1990, Denis Llorca rendezése).

Carné és Casarès: beépültek mindketten érzéki műveltségünkbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/01 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1354