KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kosok

Kolozsi László

Hrútar – izlandi, 2015. Rendezte és írta: Grimur Hákonarson. Kép: Sturla Brandth Grovlen. Zene: Atli Örvarsson. Szereplők: Sigurdur Sigurjónsson (Gummi), Theodór Júliusson (Kiddi), Charlotte Boving (Katrin), Jon Benonysson (Runólfur). Gyártó: Netop Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Az alig több mint háromszázezres Izlandon mindenki pontosan ismeri a családfáját, számon tartja a közelebb és távolabbi rokonokat, vagyis az ország inkább hasonlít egy nagy családra, mint egy spontán létrejött közösségre. A Kosokból nem csak az derül ki, hogy ez nem jelent mindenképpen és feltétlenül jó viszonyt, hanem az is, hogy a családfakutatás gerjedelméből részesülnek a haszonállatok is: az is nyilván van tartva, melyik juh, melyik alomból származtatható, kik a közös ősök. Gummi, a szakállas, kissé a télapót idéző pásztorcsalád sarj, részesül a modernizált Izland szűkös örömeiből: komolyzenét hallgat, van fürdőszobája, a többi falubéliéhez hasonlító kőháza, fűtött csűrje, összkomfortos birkaólja, de a külsőségeken kívül nem sok nyomát lelni fel a változásoknak. Minden olyan, mint évszázadokkal korábban. Gummi olyan szeretettel öleli a birkáit, mintha rokonai lennének. Márpedig egy olyan életben, melynek középpontjában az állat áll, mi sem lehet fontosabb egy állatszépségversenynél. A helyi versenyen Gummi kosa a szintúgy pátriárkaszerű, szintén vörös szakállas, Kiddi birkájával szemben marad alul. Ez a sérelmének eredője, ez a drámai csata kezdete. Kiddi és Gummi, bár testvérek, negyven éve nem beszélnek egymással. Gummi nem tudja elviselni a vereséget, és surlóvész jeleit kreálja a győztes állatra.

Hákonarson filmjében a vész olyan lesz, mint egy önbeteljesítő, végzetes jóslat. Minél jobban elfajul a testvérek küzdelme, minél inkább magukra maradnak, minél vadabb lesz az izlandi táj, annál inkább hat a történetük ősi, bibliai történetként. Mintha az ősatyák földjén járnánk. A tél is olyan, mintha az ősidőkből jönnének viharai. Súlyos ősi, gyönyörű történet a Kosok. Izlandi megváltástörténet. Istenek nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12514