KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Spanyol affér

Huber Zoltán

Ocho apellidos vascos­ – spanyol, 2014. Rendezte: Emilio Martínez Lázaro. Írta: Borja Cobeaga, Diego San José. Kép: Gonzalo F. Berridi, Juan Molina. Zene: Fernando Velázquez. Szereplők: Clara Lago (Amaia), Dani Rovira (Rafa), Carmen Machi (Merche), Karra Elejalde (Koldo). Gyártó: Telecinco Cinema. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 98 perc.

Ha még kicsiny országunkban is gyökeret verhetnek a főváros-vidék vagy a kelet-nyugat felosztáshoz kapcsolódó előítéletek, képzeljük el mi a helyzet egy nálunk ötször nagyobb, jóval sokszínűbb terület esetében. Spanyolországot tizenhét, hagyományaira és sajátosságaira büszke autonóm közösség alkotja, a napsütötte Andalúzia és a zöldellő Baszkföld az időjárás mellett még számtlan dologban különbözik egymástól. Az egység és a függetlenség súlyos dilemmái arrafelé véres történelmi traumáktól és aktuálpolitikai áthallásoktól terhesek, a lokális ellentétek karikírozása így kimondottan terápiás hatású.

 

Minden idők legsikeresebb spanyol filmje az ostoba sztereotípiák kifigurázását könnyed, kimondottan pozitív mesével keveri. Alkotóink biztosra mentek és a rázósabb kérdéseket gondosan kikerülve egy már jól bevált francia recept mentén nyúltak a témához. Az Isten hozott az Isten háta mögött buddy cop formuláját a romkomok ismerős fordulataira cserélték, miközben a konfliktusok és a komikum forrása ugyanaz maradt. Civakodó északi-déli postások helyett egy sevillai fiú és egy baszk lány gabalyodnak a buta előítéletek hálójába. Majd végül egymásba, hisz a szívnek szerencsére a lokálpatritozmus sem tud parancsolni.

 

A nyelvi finomságok mellett a poénok a típuskarakterek viselkedésmódjaiból, a politikai-kulturális referenciák vaskos elrajzolásából erednek. Gall elődjéhez hasonlóan a művet teljes mélységében leginkább a spanyolok értékelhetik, de az ügyesen frissített romkom-dramaturgia nemzetközi szinten is működik. Az eltérő kulturális háttér bonyodalmai nemzetiségtől függetlenül átélhetőek, a remekül összeválogatott színészgárdának és az izgalmas helyi kulisszáknak hála az ezerszer látott történet rendkívül szórakoztató. Talán kissé közhelyes, mégis jó újra látni ahogyan a szerelem legyőzi az emberi butaságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12074