KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lopott idő

Sepsi László

In Time – amerikai, 2011. Rendezte és írta: Andrew Niccol. Kép: Roger Deakins. Zene: Craig Armstrong. Szereplők: Justin Timberlake (Will), Amanda Seyfried (Sylvia), Cillian Murphy (Leon), Alex Pettyfer (Fortis). Gyártó: Regency Enterprises / Strike Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

A Gattacával indult Andrew Niccol újra a társadalmi determináció és az áttörhetetlen osztályhatárok mindig vonzó témájára építi legfrissebb disztópiáját, de melankolikus meditáció helyett a Lopott idő inkább vágybeteljesítő B-film, amelynek örökké fiatal szerelmespárja Robin és Marianként leckézteti az időbankokat. Hasonlóan a tavalyi Végrehajtók testrész-hitelcsapdájához, a Lopott idő is egy szimpla és közérthető metaforára húzza fel banális rendszerkritikáját: a jövő fizetőeszköze az idő, a lenullázott számlálók gazdái a népességszabályozás jegyében holtan zuhannak össze, és míg az időmilliomosok luxusnegyedekből manipulálják az árfolyamokat, a legszegényebbek soha nem látnak előrébb néhány napnál.

Niccol távol tartja magát a hajszathrillerbe oltott sci-fik buktatóitól: üdítő módon szembemegy a látványfilmes tendenciákkal és minimumra redukálja az akciójeleneteket, így az alapkonfliktus mindvégig több marad a kergetőzésre adott ürügynél. A Lopott idő példaértékű másodvonalbeli zsánerfilmként aknázza ki a válság éveinek közhangulatát: univerzálissá növeli az egzisztenciális bizonytalanság és kiszolgáltatottság élményét, majd ennek minden frusztrációját egy Bonnie és Clyde-párosba sűrítve megadja közönségének a rendszer bomlasztásának illúzióját. Ezért ugyan óhatatlanul egyszerűbb darab akár Niccol korábbi filmjeinél, akár a lázadás lehetetlenségét vaskos csattanóval hangsúlyozó Végrehajtóknál, de az antagonista vulgár-darwinista okfejtései vagy a hirtelen jött gazdagságba egy nap alatt belepusztuló gettólakó epizódja visz sötétebb árnyalatokat a tőkeellenes rablóhadjárat történetébe. Míg a filmbeli társadalom feloldódik a kollektív egyenlőség kegyelmi állapotában, a vámpírszerű arisztokrata szavai ott lebegnek minden porig rombolt bank fölött – az extázis csak átmeneti stáció, jelen esetben 110 perces.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10905