KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hitler titkárnője

Pápai Zsolt

 

A világfordító történelmi események szemtanúi, illetve az ezen eseményeket levezénylő személyek közeli ismerősei, munkatársai dokumentumfilmek hálás riportalanyai, még akkor is, ha netán az általuk mondottak kevés újdonságot tartalmaznak. Ha a megszólaló – pozíciójából vagy egykori szerepéből adódóan – fontos vagy fontosnak vélt személy, akkor megszólalásának szenzációértéke feledtetheti szavainak esetlegesen csekély információértékét.

Néhány évvel ezelőtt kisebb szenzációt váltott ki Németországban, hogy Adolf Hitler egykori titkárnője, az öt évtizeden át a történészek és újságírók elől masszívan elzárkózó Traudl Junge végre feltárulkozott, és előbb megjelentette visszaemlékezéseit, majd a kamera elé is leült. Könyve és a róla készült dokumentumfilm nagy vihart kavart, és egy játékfilmet is szült: jórészt ezekre támaszkodva forgatta le tavaly Oliver Hirschbiegel A bukás című munkáját.

A Hitler titkárnőjét 2002-ben mutatták meg a Berlinálén, Frau Junge halála előtt néhány nappal. A négy hosszabb beszélgetésből összeállított filmnél kevés sterilebb megmunkálású, eszköztelenebb stílben készült mozgókép-dokumentum született a mozi száztíz éve alatt: a rendezők a dísztelen háttér előtt – balra egy pocsék virágcsendélet, jobbra könyvespolc – végig szekondban veszik riportalanyukat, aki előbb magáról és családjáról, majd a nemzetet (meg)vezető diktátor szolgálatában eltöltött három évéről beszél.

Nem sok új információt kínálva, legyen szó az 1944. júliusi, Stauffenberg ezredes megszervezte merényletkísérletről vagy Hitler és szűkebb környezete bunkerbeli végnapjairól. A szerény dokumentumértékű mű személyes sorsdrámaként érdekes igazán. Néhol ugyan az önvád hangjai is kihallatszanak a monológból, egészében véve mégis olybá tűnik fel, hogy a végtelenül naiv Frau Junge bő fél évszázad után sem tudta feldolgozni élete nagy traumáját. Több olyan pillanat is akad a filmben, mely ezt látszik igazolni: az egyik legmeglepőbb, amikor Junge asszony a Führer pacifizmusáról (!) beszél, a másik, amikor Hitler kutyáját, a bunkerben ciánkapszulától odaveszett Blondie-t siratja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8298