KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fekete Párduc

Kránicz Bence

Black Panther – amerikai, 2018. Rendezte: Ryan Coogler. Írta: Joe Robert Cole. Kép: Rachel Morrison. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Chadwick Boseman (T’Chalia), Michael B. Jordan (Stevens), Lupita Nyongo (Nakia), Martin Freeman (Ross), Danai Gurira (Okoye). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 134 perc.

 

Nem a legfrissebb Marvel-adaptáció az első fekete szuperhősfilm, de a hatalmas közönségréteget megszólítani képes fősodorban most kaptak először teret napjaink fekete polgárjogi törekvései, a Black Lives Matter mozgalom jelmondatai és eredményei. Ez pedig akkor is értékes filmmé tenné a Fekete Párducot, ha egyébiránt teljesen elhibázott, vagy inkább, ami a Marvel-termés átlagára jellemző, középszerű és unalmas produkció lenne. Ennél azonban Ryan Coogler tehetségesebb rendező, és most kellő szabadságot is kapott.

Amíg a sikeres Penge sorozat a félvámpírlét idegenségére fordította le a fekete bőrszín kódjait, az óvatos társadalomkritikával próbálkozó, 1993-as Meteorember pedig eltűnt a süllyesztőben, addig a Fekete Párducra borítékolhatóan sokan fognak figyelni.

Magyar nézőként kissé úgy érezhetjük, távol maradunk a történet valódi jelentőségétől, de ha nem is érezzük a bőrünkön, azért megértjük, hogy ez a film erőt adhat rengeteg afroamerikai gyereknek, akik eddig a hófehér Thor, Amerika kapitány vagy Pókember kalandjaiba élhették bele magukat. Coogler előző filmjében, a Creedben is egy fehér mítosz, a Rocky-történet átszínezésével kísérletezett, a Stan Lee és Jack Kirby által a 60-as évek közepén kitalált afrikai szuperhős tehát tökéletesen illik szerzői szándékaihoz. A cselekmény az üzembiztos Marvel-elődökét idézi, a díszletvilág impozáns – bár nyilván gátlástalanul kutyulja össze egy rakás afrikai ország vizuális kultúráját –, a lényeg viszont a fekete büszkeség, amely a sokszor látott, de ma is átélhető, Martin Luther King és Malcolm X szembenállásával kirajzolható konfliktuson keresztül jelenik meg. A Fekete Párduc a béke filmje, a saját határait tágító Marvel-széria népszerűségét tekintve pedig jó okunk van azt gondolni, hogy az efféle filmeknek valóban lehet némi társadalomgyógyító ereje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13604