KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kutyák

Margitházi Beja

Câini – román, 2016. Rendezte és írta: Bogdan Mirică. Kép: Andrei Butica. Zene: Codrin Lazar és Sorin Romanescu. Szereplők: Dragoş Bucur (Roman), Gheirghe Visu (Hogas), Vlad Ivanov (Samir), Costel Caşcaval (Pila). Gyártó: Argo Film / 42 Film / Bac Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 104 perc.

 

Tér és történet annyira organikusan nő össze Bogdan Mirică elsőfilmjében, ahogyan azt a kortárs román film olyan provokatív darabjában láthattuk utoljára, mint Cristi Puiu sokszobás lakás-labirintusába beleírt történelmi-generációs tablója, a Sieranevada. Ezúttal a keleti, dobrudzsai végeken, a puszta közepén, békabrekegés és tücsökciripelés közepette öklendez ki a mocsár egy bokából lerágott (!), bakancsos lábfejet; gazdája kilétére sohasem derül fény, de tökéletes McGuffinnak bizonyul, hogy megértesse: itt nem fogunk mindenre maradéktalan magyarázatot kapni, sőt. Elvezet ugyanakkor néhány fontos szereplőhöz, mint a helyi rendőrfőnök, akinél elmélyültebben és tárgyilagosabban kevesen tudnának egy vacsoravillával, sör mellett megvizsgálni egy emberi maradványt, vagy a helyi pszichopata kiskirály csicskásához, aki titokban rendőri besúgóként szivárogtat hiányos adatokat.

A Cannes-ban Fipresci-díjjal méltányolt Kutyák olyan nyers, szikár és ütős, mint a hely szelleme. Mirică az összetett életérzések megragadása, a morbid helyzetek kiélezése és a színészvezetés tekintetében is magabiztosan csatlakozik a jelentősebb román filmek által kijelölt csapásirányhoz, de egyéni, alternatív útvonalat is sikerül kijelölnie. Szerzői zsánerfilmjében az erősebb western- és halványabb thriller-elemeket az első részben szinte teljesen kilúgozza a slow cinema, miközben végigkövetjük a nagyapjától frissen megörökölt, kopár nagybirtokra érkező bukaresti Romant a helyi erőviszonyok reménytelen kimatekozásában. Legszívesebben eladná a területet, de a racionalista városi mentalitást eleve bukásra ítélő, törvényen kívüli, posztkommunista senkiföldjén a szereplők fogyatkozó száma arra figyelmeztet, hogy az már nagyon is másoké. Amit azonban a szűkkeblűen mért információkkal és eseményekkel látszólag elveszítünk az első félidőben, azt az egyre erősebb atmoszférában kapjuk vissza: mire az események felgyorsulnak, az addigi üres járatok, enigmatikus karakterek és minimalista párbeszédek olyannyira megtették hatásukat, hogy a forgatókönyvet is jegyző Mirică a felgyűlt feszültséget elemi erővel robbanhatja be a katartikus fináléhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13517