KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Valahol Európában

Gelencsér Gábor

Magyar, 1947. Rendezte: Radványi Géza. Szereplők: Somlay Artúr, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmalap Filmarchívum Igazgatóság. 100 perc.

Megszámlálni is nehéz a 70 éve forgatott Valahol Európában filmtörténeti érdemeit. Először is kapcsolódását a neorealizmushoz. Ha Szőts István Emberek a havason-ja előfutár és példakép, Máriássy Félix nagy sorozata pedig a Budapesti tavasztól a Külvárosi legendán át a Hosszú az út hazáig című filmekig – a rendező önhibáján kívül – inkább epilógus, akkor Radványié az olasz irányzat zenitjén született klasszikus. Ahogy az extrák közt helyet kapó egész estés portréfilmben elmondja (s ez sok egyéb informatív tartalom mellett olvasható a lemez szép kísérőfüzetében is), szerinte nem a rendezőnek, hanem a történetnek van stílusa. Nos, a Valahol… a filmből következően neorealista, hiszen minden együtt van benne az irányzat tematikus és stiláris vonásaiból: háború, szegénység és bónuszként a gyermeki sors egyfelől; a korabeli valóságból merített élethelyzet (ezt bizonyítja az extralemezen található újabb tartalom, Kertész Pál politikai agitkája) és ennek némiképp szentimentális, ám alapvetően humanista megfogalmazása másfelől. Megkerülhetetlen a film a második világháborút és a baloldali fordulatot követő rövid átmeneti periódusban. A Valahol Európában – Szőts második és egyben utolsó egész estés filmje, az Ének a búzamezőkről mellett – a mindössze kilenc filmet számláló koalíciós korszak legjelentősebb alkotása. Fájdalmas körülmény, hogy noha a Magyar Kommunista Párt gyártásában készül – míg Szőtsé független produkció –, mégsem ez, vagyis a (neo)realizmus lesz a film bemutatójának évében a hatalmat magához ragadó rezsim zsinórmértéke, hanem a realizmus fosztóképzővel ellátott (ti. szocialista) változata. S végül filmtörténeti léptékű a rendezői pályát 1940-ben kezdő, világpolgár Radványi döntése, aki a készülődő diktatúra karakterét filmje vonalas fogadtatásán lemérve már át sem veszi a politikai megnyerését célzó Kossuth-díjat, elhagyja hazáját, hogy Nyugat-Európában készítsen sikeres filmeket, s csak hattyúdalára, az 1980-as Circus Maximus forgatására tér vissza. Az 1948 utáni korszak filmtörténetét tehát nem Radványi (és az 1957-ben emigráló Szőts), illetve a Valahol… és az Ének… írja, hanem Zsdanov és Révai, a folytatásban, az 1954-gyel induló megújulásban és a hatvanas évek új hullámában azonban már fontos szerepet játszanak a tanítványok, így a Valahol Európában stábja (rendezőként Máriássy, Makk, Herskó és Bacsó; operatőrként Hildebrand István és Illés György). Radványi a főiskolai osztályterem helyett ugyanis – a neorealizmus szelleméhez hűen – „külsőben” tanította a filmcsinálást.

Ha közelebbről szemügyre vesszük a filmet – s ezt a digitálisan restaurált képnek és hangnak köszönhetően érdemes megtennünk –, újabb fontos stílusárnyalatra lehetünk figyelmesek, amely szintén mélyen beágyazódik a következő korszak filmtörténetébe. Az expresszionizmus ekkorra már klasszikussá vált vizuális eszköztára kétségtelenül csökkenti a film realizmusát, ám annál inkább növeli drámai kifejező erejét. Különösen az expozíció montázsszekvenciája él ezzel a stíluseszközzel (de egyébként is gyakoriak a némafilmek világát behozó, dialógus nélküli dramaturgiai sűrítések), továbbá erről tanúskodik a számos éjszakai felvétel (amelyek, ahogy ezt a film restaurálásának kulisszatitkaiba beavató újabb extrában Szabó Gábor operatőrtől megtudjuk, Hegyi Barnabás sajátos újító technikájának köszönhetők), valamint a negatív szereplők árnyékként (is) történő megjelenítése (így a film egyetlen flashbackjében). A neorealizmus mellett az expresszionizmus lesz az 1945 utáni magyar filmművészet másik fontos stílusirányzata, ahogy ezt az államosított filmgyártás Radványi közreműködésével előkészített első alkotása, a Talpalatnyi föld, majd a szocreál közjáték után több rendező, mindenekelőtt Fábri Zoltán pályafutása is bizonyítja.

„A városban már elindult valami. Új emberek írnak új törvényt” – a Valahol Európában humanista művészének figyelmeztető mondatai a történelem alakulásának ismeretében „vörös faroknak” tűnhetnek. Politikai értelemben talán azok is voltak. Radványi filmjével azonban filmtörténetileg is „elindult valami” – ám sajnos nem ez lett az „új törvény”.

Extrák: Nádasy László: Történetek a magyar filmről 3. Radványi Géza (1982, 85 perc); Kertész Pál: Elhagyott gyerekek (1945, 7 perc); Török Ferenc a Valahol Európában című filmről (2017, 10 perc); A Filmarchívum és a Filmlabor kulisszái mögött: A Valahol Európában restaurálása (2017, 13 perc); Radványi Géza (26 oldalas kísérőfüzet). 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13462