KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lulu a hídon

Hegyi Pál

Lulu on the Bridge – amerikai, 1998. Rendezte: Paul Auster. Szereplők: Harvey Keitel, Mira Sorvino, Willam Dafoe, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: Independent. 103 perc.

 

Nem könnyű olyan posztmodern mozit felidézni, ami a film-a-filmben alapötletéből kiindulva ne rejtvényfejtésre, a végtelennel való játékra hívná a nézőt. A Lulu a hídon éppen ilyen kivétel. A feltörekvő színésznő, Celia Burns megkapja G.W. Pabst 1929-es mesterművének remake-jében a Louise Brooks által megformált Lulu szerepét. A Pandóra szelencéjének hősnője mégsem ironikus, történeti utalás, sokkal inkább az önazonosság, a véletlen- és sorsszerűség kérdéseinek ürügye. Mary Louise Brooks a flapper, a végzet asszonyának egyik első ikonja volt, mai értelemben vett ünnepelt filmsztár. Igazi díva, férfivágyat tükröző, megtestesült filmvászon. Célia személyisége folyamatosan változik a történet során, ahogy szerelme, a jazz-szaxofonos Izzy is egy pillanat alatt válik sztárzenészből éttermi kisegítővé egy tébolyult pisztolytámadás következtében. A véletlen események, a kibontatlan rejtély sodrásában a film egyszerre románc és thriller, realista és mágikus műalkotás a szerelem megváltó hatalmáról. S hogy mégsem fordul giccsbe, arra a pazar szereplőgárdát is túlszárnyaló Harvey Keitel játéka a biztosíték.

A Lulu a hídon Paul Auster első önálló rendezéseként került a mozikba 1998-ban, három évvel a Füst és az Egy füst alattBeindulva című filmek forgatókönyvírói sikere után. Auster érezhetően mindent megtett, hogy saját szövege elemelt hangulatát látvánnyá formálja, de mindezért a statikus beállítások túlsúlyával, esetlegesnek ható kompozíciók sorával fizetett. A fogyatékosságok ellenére az amerikai regényíró rendezése nagyon is szerethető mozit eredményezett. A New York trilógiával befutott, hazánkban is kultikus figuraként tisztelt Auster szerzői filmje olyan, regényeiből már ismerős fordulattal zárul, amely nemcsak Celia és Izzy örök történetét nyitja meg a valóság felé, de a valóság kapuit is szélesre tárja az esendő képzelet teremtő ereje előtt. Mert filmbe ágyazott film ide, posztmodernizmus oda: a Lulu a hídon elsősorban mégiscsak egy mélyen humanista alkotás.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13221