KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Agora

Baski Sándor

Agora – spanyol, 2009. Rendezte: Alejandro Amenábar. Írta: Alejandro Amenábar és Mateo Gil. Kép: Xavi Giménez. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Rachel Weisz (Hypatia), Oscar Isaac (Orestes), Max Minghella (Davus), Michael Lonsdale (Theon), Rupert Evans (Synesius). Gyártó: Telecinco Cinema / Himenóptero. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 126 perc.

A grandiózus történelmi filmeposzok hagyományosan Hollywoodban készülnek, az európai vagy ázsiai próbálkozások jobbára abban különböznek tőlük – a költségvetés nagyságrendjén túl – hogy az adott ország nemzeti múltjának egy-egy fontosabb fejezetét dolgozzák fel. A spanyol gyártású, de angol nyelven forgatott Agora látszólag az amerikai műfajtársakkal kíván versenyre kelni, látványt és kivitelezést illetően nem is marad el azoktól, Alejandro Amenábar rendező és állandó forgatókönyvírója, Mateo Gil azonban egészen máshová helyezte a hangsúlyokat.

Az Agora ugyanis, az eposzi kulisszák álcája mögött, elsősorban eszmefilm, amelyben nem a romantikus bonyodalmak vagy a látványos csaták jelentik a fő attrakciót – bár ezek sem hiányoznak – hanem két, egymással gyökeresen ellentétes világszemlélet konfliktusa. Szemben a szintén súlyos kérdéseket boncolgató A belső tengerrel, Amenábar ezúttal határozottan állást foglal. A 4. századi Alexandriát, ahol keresztények, zsidók és a hellenizmus hívei élnek egymás mellett, egyre növekvő feszültségben, többször is madártávlatból mutatja, jelezve e „mai kocsma” kisszerűségét. Főhőse, az első ismert tudósnő, Hüpatia (Rachel Weisz), ezzel szemben az égre emeli tekintetét, a bolygók mozgását kutatja megszállott lelkesedéssel, és egyedül a tudományban hisz. A vallási villongások és a hatalmi harcok nem érdeklik, pogányt, keresztényt egyaránt testvérének tekint.

Amenábar, noha a történelmi tényeket többnyire tiszteletben tartja, nyíltan idealizál és sematizál. Mindezért el lehet őt ítélni – ahogy több kritikusa meg is tette, sérelmezve a keresztény fundamentalizmus ábrázolását –, felvállalt morális és tudományfilozófiai tételeit azonban konzekvensen és izgalmasan fejti ki, ráadásul Hüpatiával egy olyan szimbolikus figurát emelt be újra a köztudatba, akit az emberi szellem szabadságának hívei ma is példaképként tisztelhetnek.

Baski Sándor


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10221