KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legmelegebb nap

Forgács Nóra Kinga

Humpday – amerikai, 2009. Rendezte és írta: Lynn Shelton. Kép: Benjamin Kasulke. Zene: Vince Smith. Szereplők: Mark Duplass (Ben),Joshua Leonard (Andrew), Alycia Delmore (Anna), Lynn Shelton (Monica), Trina Willard (Lily). Gyártó: Magnolia Pictures. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 94 perc.

Nem véletlen, hogy a Legmelegebb nap a 2009-es Sundance Filmfesztiválon és a New York Times hasábjain is sikert aratott: Lynn Shelton forgatókönyvíró-rendező-producer minimál költségvetésű buddymovie-ja két ma divatos mozgóképi tematikára, a kertvárosi Amerika kritikájára és a coming of age filmek problémafelvetéseire is reflektál, ráadásul úgy helyezi természetes megvilágításba háromfős szereplőgárdája problémáit, hogy közben valóban közel viszi azokat a nézőhöz is.

Anna és Ben fiatal házasok, akik a kertvárosi Amerika idilljében szépen haladnak előre a ház-autó-gyerek kijelölte ösvényen, és bár szexelni olykor túl fáradtak, nincs köztük olyan dialóg, melyben legalább kétszer el ne hangozna a kétes (valóság)értékű varázsige: szeretlek. Egy éjszaka közepén váratlanul toppan be életükbe Ben régi haverja, Andrew, aki poszt-hippi attitűdjével fenekestül forgatja fel a pár hétvégéjét, kimerítő érzelmi vihart kavarva az állóvízben. A kézikamerával felvett improvizációs jelenetek önmagukban nem túlzottan erősek, de a három ember egymáshoz és önmagához való viszonyának alakulása leköti a nézőt. A rögtönzés szabadjára engedi az amerikai szlenget és az életmódokat, értékrendeket, spirituális és művészi hadovákat tépázó (ön)iróniát. Hogy megszületik-e a művészi pornófilm, aminek ötlete egy dionüszoszi éjjelen a haverok fejében megfogant? E kérdés körüli bonyodalmak teszik próbára Anna és Ben kapcsolatát, Andrew és Ben énképét, az erre adott válasz azt üzeni: mire az ember pocakot ereszt, már kialakul személyiségének az a stabil szerkezete, ami bizony megszabja szabadsága határait, ám ezek a határok éppúgy fakadnak magából az emberből, mint a társadalmi elvárásokból.

A sok külvárosi életmódot sújtó kritika után üdítő észrevétel: az ember felnőtté érhet, ha az amerikai álom és a fehér kerítés mögött húzódó kétautós-családos hétköznapokban valódi értékeket is keres, amiket a pillanatnyi kitörési vágy megkérdőjelez ugyan, de végső soron mégis inkább hitelesít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10026