KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hihetetlen Hulk

Fekete Tamás

Incredible Hulk – amerikai, 2008. Rendezte: Louis Leterrier. Írta: Zak Penn. Kép: Peter Menzies Jr. Zene: Craig Armstrong. Szereplők: Edward Norton (Bruce Banner), Liv Tyler (Betty Ross), Tim Roth (Emil Blonsky), William Hurt (Ross tábornok). Gyártó: Marvel Enterprises / Universal / Valhalla Motion Pictures. Forgalmazó: UIP - Duna Film. Feliratos. 123 perc.

 

Hulk talán a legellentmondásosabb szuperhős: noha ő is egy véletlen baleset következtében tesz szert képességeire, valójában nem maga irányítja természetét, a harag és a düh hatására változik át monstrummá. Miközben teljes városrészeket és komplett harckocsi-alakulatokat zúz össze, nem a Jóért küzd; kézzelfogható ellensége másodlagos, elsősorban magát kell legyőznie, (szuper)egója próbálja átvenni az irányítást a felszínre törő id helyett.

A filmvásznon mindeddig szűznek számító Vasemberrel szemben Hulk nem minden előzmény nélküli; Ang Lee moralizáló, görög sorsdrámákat idéző 2003-as tanmeséje a zsáner egyik legerősebb látványvilágú félreértelmezését, egyben egyik legnagyobb bukását is eredményezte. A hihetetlen Hulk úgy folytatja a szuperhős történetét, hogy egyfelől előzményének tekinti a korábbi filmet, mégis igyekszik minél jobban elhatárolódni tőle.Miközben a teljes stábot leváltották, érezhetően ügyeltek rá, hogy a korábbi színészek arcát képzeljük magunk elé (William Hurt kiköpött Sam Elliott), ugyanakkor – bár csak egy főcím erejéig – ismét láthatjuk a Szörny születését. Ez új film inkább Hulk-béta, vagyis a képregények esetében már tökélyre fejlesztett „alternatív” Hulk.

Az idei koncepció két oldalról támadta meg hősünket: miközben a stúdiónál azt a Louis Leterrier-t bízták meg a rendezéssel, aki korábbi Szállító-filmjeivel minden külső és belső korlát (valamint forgatókönyv) nélkül adagolta az eltúlzott akciót, a főszerepre a drámai színészként elkönyvelt Tim Roth-ot és Edward Nortont szemelték ki. Leterrier ráadásul nem következetes rendező: a kifejezetten művi látványú CG-akcióparádék közé rendre kézi kamerás felvételeket illeszt be, mint aki megirigyelte a Bourne-filmek és a Cloverfield látványvilágát – ennek végigviteléhez nemcsak elég bátorsággal, de a megfelelő passzussal sem rendelkezik szerződésében.

A Zöldtestű Szörny ismét alulmaradt tehát – már csak az a kérdés, hogyan áll helyt, mikor a jóval színesebb és harsányabb Vasemberrel kerül össze nemsokára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9423