KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tagrifti csata

Varga András

 

Líbia, 1911. Az Olasz Királyság csapatai megszállják Tripoli és Benghazi kikötővárosokat. 1928. február. Mussolini intervenciós csapatai Oraziani tábornok vezénylete alatt – megsemmisítő támadásra készülnek a tagrifti kutakat védelmező hazafiak ellen. A fasiszta sereg háromezer katonából áll, többszáz rekvirált teve a sivatagi háborúhoz, ágyúk, gépfegyverek, távírók, és más korszerű hadfelszerelés. Szülőföldjük védelmében az arab ellenállók ócska puskáik mellé csak makacs elszántságukat állíthatják. Négyszázan vannak csupán, egy falunyi ember, nők, gyerekek. Vagyis a harc kimenetele nem lehet kétséges.

Íme a történelmi szituáció, amelynek szabatos, precíz rekonstrukciójára vállalkozik A tagrifti csata című líbiai film. S hogy a nép küzdelme ne csak heroikus általánosságban, de konkrét, emberi közvetlenséggel is ábrázoltassék, az alkotók beleszövik az egyik ellenálló család tagjainak tragikus életét is a mesébe. Ezután már megkísérelhetnék – jó és rossz oldalon egyaránt – eleven figurák megteremtését, de sem Tabuli tanító hősies alakja, sem Graziani tábornok vérengző figurája nem nő egyéniséggé, s ettől a film egésze kissé naiv, iskolás leckefölmondássá szegényedik.

Kár, hogy mindez így történik, mert a szerzők profi elbeszélők módjára ötvözték a kollektíva hősies bukása kapcsán a játékfilm és a narratív dokumentálás eszközeit. Dinamikusan vágott ritmusos képek váltakoznak, szerencsésen kerülve a sivatagi „tájképfestést”. Stílusos a kísérőzene: sőt, nem egyszer épp ez óvja meg a filmet a túlzott pátosztól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6628