KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

György király

Takács Ferenc

Londoni színpadi siker nyomán készült a film az angol történelem egyik izgalmas korszakáról, III. György uralkodásáról, aki 1760-tól 1820-ig, tehát hatvan éven át volt Anglia királya. Az ő idején szakadtak el az amerikai gyarmatok Angliától, tört ki a francia forradalom, győzedelmeskedett, majd bukott el Napóleon. A film előterében egyébként inkább a magánszféra áll: az értelmes és még szakismeretekkel is rendelkező (álnéven mezőgazdasági szaklapokba író) király híres-hírhedt betegsége, s e betegség emberi és politikai következményei. György király porfíriában szenvedett, ebben a súlyos idegi tüneteket okozó anyagcsere-zavarban, amely betegséget csupán a huszadik században azonosította és írta le az orvostudomány; a tizennyolcadik század doktorai szemében a király őrült, elmebeteg volt. Betegségéről és gyógyításáról szól a film, pontosabban betegsége első jelentkezéséről és az uralkodó – ideiglenes – felépüléséről: a filmnek jó a vége, s nem követi a történetet a későbbi tragédiáig, amikoris 1811-ben III. Györgyöt uralkodásra alkalmatlanná nyilvánították, s a király élete utolsó évtizedét vakon és idegbetegen töltötte el zárt ajtók mögött, nemhogy királyhoz, de emberhez is méltatlan körülmények között.

A király teste-lelke feletti uralomért folytatott orvosi küzdelem, a megfékezés és az elnémítás durva eszközeivel űzött „gyógykezelés” egyben más uralmi-hatalmi összefüggések metaforája a filmben: a politikáé, a királyi hatalommal szemben a parlament jogkörét erősítő William Pitt miniszterelnök ügyködéséé, az apja árnyékában tehetetlenségre kárhoztatott trónörökös, a későbbi IV. György hatalmi ambíciójáé. Ez a metafora ma már persze intelligens közhely: a klinikai beszédmód és gyakorlat mint a másik ember felett gyakorolt hatalom, a gyógyítás mint büntetés, a kezelés mint abszolút szemmeltartás és mindezek titkos és titkolt hatalmi-politikai értelme – Laing-től, Szásztól, Foucault-tól és másoktól megismert és közszájon forgó antipszichiátriai-mentalitástörténeti-tudásszociológiai bölcsességek.

A film ezt az intelligens közhelyet adja közre, rendkívül kulturált, tanulságos és élvezetes módon, remek operatőri munkával, jó ritmusú rendezéssel és az angol filmek (a jelek szerint) romolhatatlan alaperényével: a szinte felfoghatatlanul pontos, fegyelmezett és minden rezdülésében tökéletes színészi munkával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=37