KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Ázsia idézőjelben

Strausz László

A Kill Bill filmes utalásaival évekre elegendő munkát ad a Tarantino-filológusoknak.

 

Tarantino rengeteg tartalmi és stiláris lábjegyzetet helyezett el a Kill Billben. Egyik legszembeötlőbb húzása Sonny Chibának, a hongkongi verekedős filmek veterán sztárjának a szerepeltetése. Chiba mintegy száz harcművészeti film főszereplője volt a hetvenes években Hong Kongban, Japánban és Amerikában. Uma Thurman filmbeli karaktere, a Menyasszony figurája az 1973-as Lady Snowbloodra megy vissza. Ebben a filmben a börtönben született Yuki anyja, Sayo sérelmeit bosszulja meg, amikor a végrendelete szerint meggyilkolja a szenvedéseiért felelős három embert. Ugyanez a toposz számos más filmben felbukkan, például az 1993-as Fehérhajú menyasszonyban. Cho Yi-hang, a címszereplő és a társa, Ni-chang a Wu Tang klán férfitagjain tölti ki bosszúját. Női kung fu-harcosokból álló bandájának tagjai, akik kivétel nélkül hímsoviniszta gengszterek áldozatai, szemrebbenés nélkül kaszabolnak le minden férfit, aki útjukba áll.

A konkrét hivatkozásokon túl a rendező számos filmtörténeti tiszteletkört fut a kung fu és a wuxia műfaja előtt is. Raymond Chaw, aki a néhai Shaw Brothers producere volt, a hetvenes évek elején alapítja meg a Golden Harvest stúdiót. A Golden fő profilját a harcművészeti filmek jelentették, és a hetvenes évek második nagy kung fu- és wuxia-hulláma nagyrészt innen került ki. Tarantino a Kill Bill elején a Shaw- és a Golden-logóval tiszteleg a mesterek előtt. A stúdió korai sikerei közé tartoznak Bruce Lee első filmjei. Lee a hatvanas években már szerepelt egy amerikai minisorozatban, a Zöld darázsban, majd miután nem kapta meg az ABC tévétársaság Kung fu című sorozatának főszerepét, filmezni kezdett, nem kis sikerrel. Azt, hogy a Kill Bill mennyire ironikusan kezeli a műfaj történetét, az is mutatja, hogy Lee helyett 1970-ben az a David Carradine kapja az ABC-sorozat főszerepét, aki Tarantino hibridjének főgonoszát, Billt is alakítja, bő harminc évvel később. Uma Thurman filmbeli sárga ruhája Lee-rekvizítum: Bruce Lee az 1978-as Halálos játszmában ugyanilyet visel.

A western és a kung fu-filmek közötti többszintű kapcsolatot Tarantino számos hivatkozással bonyolítja. Nem véletlen, hogy a Kill Bill Sergio Leone munkáit idézi meg – nem csak a Morricone-zene felhasználásával vagy a film karaktereinek westernszerű megformálásával. Az 1968-as klasszikus Volt egyszer egy vadnyugat 1990-ben Tsui Harkot, a hongkongi mestert ihlette meg, aki útjára indítja a Volt egyszer egy Kína-sorozatot. Hark a Leone-filmet feje tetejére állítja, így lesz a lassú tempójú westernklasszikusból hipersebességű verekedős saga. 1997-ben készül el a sorozat utolsó darabja Volt egyszer egy Kína és Amerika címmel. Ebben a vadnyugaton játszódó filmben három kínai barát Amerikában élő társát látogatja meg. Igazi műfajparódiához hűen a végső csata forgatagában a cowboyok elképesztő kung fu-vagdalkozásba kezdenek. Tarantino a Kill Bill-ben Hark beállításait kopírozza a Leone-film Morricone-dallamaira.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/12 21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2014