KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Holiday

Kovács Patrik

The Holiday – amerikai, 2006. Rendezte: Nancy Meyers. Szereplők: Kate Winslet, Cameron Diaz, Jude Law. Forgalmazó: Pro Video. 136 perc.

 

Nancy Meyers a középfajú romantikus komédiák avatott specialistája: filmjeit rendre kirostálja a nézői emlékezet, másfél-két órára mégis rabul ejtik a szívet. Rendezőnk modern tündérmeséket árul, melyekben jó elmerülni, még ha hamiskásan is csillog rajtuk a cukormáz. A Holiday a szikár, de markáns életmű egyik legtipikusabb darabja: a Meyers védjegyének számító tematikai- és stílusvonások mindegyike felbukkan benne. A két hősnőt, Irist (Kate Winslet) és Amandát (Cameron Diaz) egyaránt szerelmi bánat emészti, ezért elhatározzák, hogy lakást cserélnek a karácsonyi ünnepi szezonra, hátha a közegváltás csodát művel velük. Így is történik: miközben a boldogság délibábját hajszolják, új románcok és barátságok szövődnek, s régi lelki nyavalyáikkal is le kell számolniuk. Hogy sikerül-e nekik, nem is kérdés.

Meyers legtöbbször egyedülálló nők életközepi válságáról, az újrakezdés nehézségeiről regél – a humor nagyítólencséjén keresztül szemléli átkos sorsukat. Karakterei mégis Janus-arcúak: hol mély emberismeret sűrűsödik bennük, hol vaskos, két lábon járó sztereotípiák. Mindez sajnos a Holiday esetében is érvényes, sőt az egész produkciót a szélsőségek jellemzik: némely jelenet valóságos írói sziporka, máskor azonban dühítően papírízű fordulatok váltják egymást. Sokszor olybá tűnik, Meyer tényleg feketeöves lélekvarázsló – Iris múlttal való viaskodásának néhány mozzanata telitalálat –, ám a kötelező happy end érdekében végül mégis szivárványosra színezi a konfliktusokat és a figurákat. Mintha maga sem tudná, hogy szerzői törekvései-e a fontosabbak, vagy az álomgyárnak tett engedmények. A Holiday mindennek ellenére seregnyi apró csodát rejt: a főbb szerepekben valósággal lubickolnak a kor gigasztárjai, Eli Wallach mellékfigurája pedig parádés, akárcsak a huncut filmtörténeti reflexiók. Más kérdés, hogy a publikum számára mindig az Igazából szerelem marad az első számú karácsonyi romkom, ám a Holiday mégis a műfaj nívósabb képviselői közé tartozik. Ha komor érzelmek hűvösével ülünk le elé, akkor is szívtájéki melegség önt el, mire lefut a végefőcím.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14504