KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Peppermint – A bosszú angyala

Benke Attila

Peppermint – amerikai, 2018. Rendező: Pierre Morel. Forgatókönyv: Chad St. John. Kép: David Lanzenberg. Szereplők: Jennifer Garner (Riley), John Ortíz (Beltran), John Gallagher Jr. (Carmichael), Juan Pablo Raba (Diego Garcia). Gyártó: STXfilms. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 102 perc.

 

A #MeeToo-mozgalom árnyékában a Bosszúvágy (1974) és a Köpök a sírodra (1978) farvizén evező, jórészt női önbíráskodókat bemutató bosszúthrillerek (A bosszú angyala, 2017, A bosszú, 2018, Sötétben, 2018) reneszánszukat élik. Ezt az új hullámot lovagolja meg az eredeti Elrabolva (2008) alkotója, Pierre Morel a Peppermint: A bosszú angyalával, amely sajnos csak árnyéka Morel korábbi, betonkemény akciófilmjeinek. Riley férje és kislánya egy napon véres leszámolás áldozataivá válnak. Habár a drogkartell-tag elkövetőket gyorsan kézre kerítik, a drogbáró Diego Garcia közbenjárására a bíróság felmenti a bűnösöket. Az elkeseredett Riley kiképezi magát, és őrült ámokfutásba kezd, hogy a konkrét gyilkosok és korrupt törvényszolgák holttestein át végül eljusson a gengszterfőnökig.

A főhősnőt alakító Jennifer Garner többek között az Elektra hősnőjeként és az Alias című akciósorozatában bizonyította rátermettségét tíz évvel ezelőtt, és az idei Peppermintben is felér az Elrabolva Liam Neesonjához. Ám Morel művével ugyanaz a probléma mint a három évvel ezelőtti Gunmannel: pusztán az Elrabolva-sablon elemeiből építkezik, és azon kívül, hogy ezúttal egy vasöklű és vasakaratú nő az igazságosztó, semmi érdekeset nem tud felmutatni. Tisztességesen levezényli a kötelező három felvonást lapos fordulatokkal, nem különösebben emlékezetes, sőt az Elrabolva 3-éihoz hasonlóan túl sok vágással tönkretett akciójelenetekkel, hozzá egy érdektelen, egydimenziós antagonistával. Filmje magáról a bosszúról, az igazságszolgáltatás és a morális igazság konfliktusáról sem tud eredetibbet állítani mint a 44 éves Bosszúvágy. Persze Coralie Fargeat A bosszúja sem eredetiségével nyűgözött le, de legalább volt bátorsága az exploitation túlzásaiba esni. A Peppermint bátortalan ezen a téren, miközben mérföldekre van Fatih Akin hasonló történetű, felkavaró Sötétbenjének komplexitásától is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13852