KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Eldoradó

Soós Tamás Dénes

Eldorado – svájci-német, 2018. Rendezte és írta: Markus Imhoof. Gyártó: Thelma Film AG / Schweizer Radio und Fernsehen (SRF) / Zero One Film / Bayerischer Rundfunk (BR). Forgalmazó: Cirko Film Kft.. Feliratos. 90 perc.

 

Markus Imhoof egy fésületlenségében is érdekfeszítő, személyes hangvételű dokumentumfilmet forgatott a menekültválságról. A svájci rendező feleleveníti, hogyan fogadott be családja egy olasz menekültlányt a II. világháború idején, és ezzel a már-már hollywoodi filmbe illően drámai történettel nemcsak markáns érzelmi többletet kölcsönöz filmjének, de történelmi keretbe is ágyazza a migránsválságot. Azt sugallja, az előítéletek felélénkülése és a személytelen bürokrácia már akkor is életeket roppantott össze, amikor nem távoli kultúrákból, hanem szomszédos országokból vándoroltak be Európába. A film legnagyobb erénye, hogy miközben a migránsokat mentő olasz hajókon, a visszautasított menedékkérőket tömörítő gettókban, és a svájci-olasz határon intézkedő készített interjúkkal megismerteti velünk a menekülthullám különböző arcait, ezekhez az arcokhoz megrendítő sorsokat is kapcsol, akiknek a története épp azért lehet megrendítő, mert Imhoof megvilágítja a migráció tágabb összefüggéseit.

Az Eldorádó nem tetteti magát apolitikusnak (a menekültek egyenlő arányú elosztása mellett érvel), de ezt olyan, épkézláb érvekkel teszi, amik az Európai Unió szerepét is megpendítik a válság fenntartásában (emlékezetes példája a Svájcból kitoloncolt afrikai farmeré, aki hazatérve azért bukhat bele a szarvasmarhatartásba, mert az eltörölt EU-s vámok révén az európai tej olcsóbb lett, mint az afrikai). Néhány patetikus felszólalása ellenére („Vajon a mennyország kapuja felett is van szögesdrót?”) Imhoof keserű, hétköznapiságában is tragikus pillanatokat les el a bevándorlók megpróbáltatásaiból, és az európai médiában gyakran démonizált, dühös vagy kétségbeesett menekültarcok mögött meglátja a mélyen emberi traumákat, hogy utána politikai hovatartozástól függetlenül, és díjnyertes dokumentumfilmeknél (Tűz a tengeren) élesebben helyezze melléjük összeurópai felelősségünket ezen traumák minél empatikusabb kezelésében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13811