KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rögtönzött szerelem

Baski Sándor

The Big Sick – amerikai, 2017. Rendezte: Michael Showalter. Írta: Kumail Nanjiani és Emily V. Gordon. Kép: Brian Burgoyne. Zene: Michael Andrews. Szereplők: Kumail Nanjiani (Kumail), Zoe Kazan (Emily), Holly Hunter (Beth), Ray Romano (Terry). Gyártó: Apatow Production / FilmNation Entertainment. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 120 perc.

Néhány éve új hangok jelentek meg az ország kulturális sokszínűségét mindig naprakészen közvetítő amerikai standup-szcénában. Az olyan bevándorló hátterű komikusok, mint Aziz Ansari vagy Hasan Minhaj nem csak a popkulturális jelenségeken élcelődnek, de saját „így jöttem”-történeteiket is elmesélik – előbbi önéletrajzi ihletésű sorozatban (Master of None), utóbbi az év egyik legjobb stand up-előadásában (Homecomig King) illusztrálta, milyen kihívásokat jelent egy indiai muszlim családban felnőni. A sort a délázsiai triumvirátus harmadik tagja, a Szilícium-völggyel befutott, pakisztáni származású Kumail Nanjiani is folytatja.

Címe és műfaj ellenére a Rögtönzött szerelem nem standard romantikus komédia: a szerelmi bonyodalom elválaszthatatlanul szövődik össze a főhős kulturális identitáskeresésével és a családi örökséggel ápolt viszonyával, sőt a film, amelyben Nanjiani és felesége saját megismerkedésük nem mindennapi történetét írták meg, a játékidő nagy részére eleve kiiktatja a vágy tárgyát a történetből. Pár héttel azután, hogy Kumaillel szakít a barátnője, mert nem tudja elfogadni, hogy a férfi titkolja kapcsolatukat a családja előtt, a lány kómába esik, és úgyis marad egészen az utolsó felvonásig. Kumailnek ennyi ideje jut arra, hogy összemelegedjen Emily toleránsnak mutatkozó, de előítéletektől nem teljesen mentes szüleivel, rendezze kapcsolatát a kitagadással fenyegetőző családjával, és közben a standup-karrierjét is építse.

Amennyire izgalmas a személyes érintettség által hitelesített high concept-alaphelyzet, annyira giccsveszélyes is a vállalkozás. A laza romkomként induló Rögtönzött szerelem könnyedén torkollhatott volna hatásvadász melodrámába – hogy nem így történt, az Nanjiani szó szerint önazonos alakításán túl Judd Apatow produceri imputjának is köszönhető, aki saját standup-filmjével (Ki nevet a végén?) ellentétben ezúttal tökéletesen lőtte be a dráma és a komédia közti arányt. A Rögtönzött szerelemnek egyedül az róható fel, hogy talán túlságosan is kerekre csiszolták, a filmszerűség a fináléra elnyomja az életszagot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13450