KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tehetség

Pápai Zsolt

Gifted – amerikai, 2017. Rendezte: Marc Webb. Szereplők: Chris Evans, Mckenna Grace, Lindsay Duncan. Forgalmazó: Fox. 101 perc.

 

Ha van amerikai indie-film, ami nagyon szólt az elmúlt évtizedben, akkor az (500) nap nyár ilyen volt. Marc Webb mozija nem csak mesteri meseszövése és a különböző lelki relációk végtelen egyszerű jelenetekben megmutatott mélységei, hanem a kortárs filmkultúra ikonikus hőstípusának mondható „Manic Pixie Dream Girl” újszerűbb ábrázolása miatt lett maradandó. Webb ezután tett két kitérőt a fősodor felé (A csodálatos Pókember 1–2.), de most visszakanyarodott a függetlenekhez, és leforgatta a Good Will Huntingot és a Család kicsi kincsét is megidéző, illetve megugró, egyúttal a MPDG-t szerepeltető mozik egyfajta variánsaként is értelmezhető A tehetséget, amely ékesen bizonyítja, hogy jóllehet számos megoldás mostanra rojtosra kopott az újvilági független szcénában, egyes alkotókban még mindig van szusz és invenció. A történet hőse a nagybátyja által nevelt, árva matekzseni, a kis Mary, aki épphogy kilépett a hátulgombolósok közül, és máris az öltönyös akadémikusok ajtaján kopogtat. Frank, a nagybácsi a hétköznapi gyerekek életét szeretné biztosítani Mary számára, de nagyanyjának, Evelynnek más tervei vannak: a zsenik sokszor keserű kenyerét etetné vele. A dráma több szinten bontakozik ki (Frank és Evelyn, Mary és Frank, továbbá Frank és a hozzá közel álló két hölgy között), és a direktor remek ritmusban emeli a dráma téteket, filmjének még az is megbocsátható, hogy éppen a konfliktusok kiélezésben főszerepű dramaturgiai megoldás (az Evelyn és Frank között meginduló harc első állomásának tekinthető bírósági tárgyalás lezárása) bicebóca, mert életszerűtlen kicsit. Ugyancsak felejthető, hogy a dialógusok között akad néhány szegényesebb (például a Frank és a Mary tanárnője között a kocsmában zajló terefere ostobácska), hiszen a párbeszédek jobbára ülnek, egyszerűségükkel együtt mélyek, sokszor azért, mert humor és dráma elegyét kínálják. A tehetség ugyan nem ér fel az (500) nap nyárig, de így is az egyik legszerethetőbb film az idényben, olyan mozi, aminek még a hibái is szimpatikusak.

Extrák: Kimaradt jelenetek, werkfilm (több részletre tördelve), előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13404