KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mestergyilkos

Sepsi László

 

The Mechanic – amerikai, 2011. Rendezte: Simon West. Írta: Richard Wenk, Lewis John Carlino. Kép: Eric Schmidt. Zene: Mark Isham. Szereplők: Jason Statham (Arthur Bishop), Ben Foster (Steve McKenna), Donald Sutherland (Harry McKenna), Mini Anden (Sara). Gyártó: Millennium Films. Forgalmazó: Palace Cinema. Feliratos. 92 perc.

 

Alig fél évvel azután, hogy Jason Statham a The Expendables beavatástörténetében kiharcolta magának az őt megillető helyet a posztmodern akciósztárok zártkörű klubjában, a tréningruhás adrenalin-bombának máris védenie kell verejtékes munkával megszerzett státuszát. A Mestergyilkos 1972-es eredetije – a WinnerBronson-páros leghírhedtebb közös produkcióját jelentő Bosszúvágy-szériához hasonlóan – az általános generációs konfliktusra helyezte a hangsúlyt, ahol a szilárd morális kód szerint dolgozó veteránnak szembe kellett néznie az ellenkultúra új undokaival, akik sem a magánéletben, sem a tatamin nem tisztelnek semmiféle szabályt. Statham és az X-Menből (valamint a Pandorumból) ismert Ben Foster párharca viszont már nélkülözi a direkt társadalmi áthallásokat, így szorítva a konfliktus értelmezési keretét a tapasztalt vén róka és a hozzá már külsőben is hasonult, farkaséhes újonc közti önreflektív csatározás határain belülre.

Simon West filmje Donald Sutherland szerepeltetésével és a Schubert muzsikájára monologizáló Statham abszurd közjátékával letudja a kötelező főhajtásokat az eredeti mű és vele együtt hatvanas-hetvenes évek akciófilmjei előtt, hogy Sutherland meggyilkolása után a modernista ihletettség is fokozatosan kivesszen a Mestergyilkos friss verziójából. Ahogy a korábban arctalan szervezetként megjelent cég is egy könnyedén beazonosítható antagonistává alakult, úgy az utolsó harmadra a ’60-as évek bérgyilkosainak szikár örökségét ápoló Hitman-videójáték kreatív kivégzéseit idéző misszió-epizódok is átadják helyüket a nyíltszíni géppuskaropogásnak, hogy a megsokszorozott leszámolás-jelenetekkel az eredeti verzió üzenete is felülíródjék. 1972-ben a generációk harcának nem lehetett győztese: az új évezred tömegfilmjében viszont egyetlen címvédés sem végződhet döntetlennel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10566