KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

AMERIKA

Jason Lutes nem éppen átlagos amerikai képregényalkotó. Szuperhősökön nevelkedett, mégis Tintin és Asterix kalandjainak az olvasása adta meg számára a döntő lökést. Választott témája sem hétköznapi: a Berlin-trilógia 1928 és 1933 között játszódik, a Weimari Köztársaság alkonyán.

Lutes még 1996-ben kezdett hozzá az első részhez a tervezett 24-ből, és nagyjából évente egy 24 oldalas epizóddal végez főállású munkája mellett. Most tart 17-nél, de a Time magazin máris megelőlegezte neki, hogy az övé minden idők 10 legjobb szerzői képregényének az egyike. Szakmai oldalról eddig egy Eisner-jelölés jutott ki neki.

A Berlin hihetetlenül izgalmas történetmesélési kísérlet. Történelmi képregényről lévén szó, méghozzá a hitelesebb fajtából, tisztában vagyunk a végkifejletével, legfeljebb az egyes szereplők személyes sorsa miatt szoronghatunk. Erre a kettősségre épül a narráció, ez menti meg a sztereotipizálástól. Középosztálybeli habozó értelmiségiek, a válság által kiélezett szenvedélyek miatt ellentétes oldalra kerülő munkásházaspár, asszimilálódni igyekvő fiatal és új hazájukban örök idegen idős zsidó családtagok – mintha Lukács Györgynél tanulta volna Lutes a történelmi regény szereposztását.

A lineáris történetszövést tempóváltásokkal, elmélyülésekkel és párhuzamosságokkal színesítő író rajzolói teljesítménye kevésbé meggyőző. Az európai tiszta vonal klasszikus és mai képviselői iránti tisztelete látszik ugyan minden oldalon és minden kockán, ám az emberábrázolásán lennének hangolnivalók, különösen a női szereplők vonásait lehetne finomítani. De még ha kicsit zavarók is ezek a hiányosságok, a narrátor lendülete, intelligenciája és érzékenysége magasan az átlag fölé emeli ezt a fontos képregényt.

Berlin 1: A kövek városa. Fekete-fehér, puhafedeles, 216 oldal. Kiadó: Comicsmania.

EURÓPA

Asterix visszatért. Nem először olvashatjuk magyarul a világ egyik legnépszerűbb képregényhősének kalandjait, de tíz évvel ezelőtt megszakadt a legutóbbi sorozat is, és azóta játék- és rajzfilmek jutottak csak belőle a magyar közönségnek. Márpedig papíron az igazi olvasni a furfangos gall és túlsúlyos haverja történeteit.

Noha az első epizódok már betöltötték az ötvenet, fél évszázad múltán is elképesztően frissek és aktualitásuk sem sokat kopott. René Goscinny nagyon tudott valamit. Pedig a titka nem túl bonyolult: remek karakterek, szellemes párbeszédek, finom utalások, egyszerű, de mégis izgalmas történetek, ennyi az egész. Reméljük, sokadik nekifutásra már sikerül végigvinni a sorozat hazai kiadását.

Asterix: Az aranysarló és Asterix és a gótok. Színes, puhafedeles, 44 oldalas kötetek. Kiadó: Egmont.

KELET

Hetedik magyar nyelvű kötetéhez érkezett minden idők legnépszerűbb női képregénye, a Nana. Nem, nem túlzás, a számok egyértelműen jelzik, hogy ha a hímneműeknél lehet is esélye egy Batmannek, egy Pókembernek vagy egy Asterixnek japán ellenfelekkel szemben, a világ csajainak még sosem jött be annyira képregény, mint Ai Yazawa mangája. Népszerűsége tíz éve egyre feljebb ível, és semmi sem utal arra, hogy lezárni készülnének a történetet.

Nálunk ez ugyan még jó messze van, de a két tizenéves, egyforma keresztnevű lány tokiói kalandjait és szerelmi életét nem csak a hazai otaku (rajongó)-réteg zárta máris szívébe, hanem meglepően széles olvasóközönségre talált. Amiből több tanulság is kívánkozik: egyrészt, hogy nem minden szappanoperától kap sikítófrászt a férfiember, másrészt, hogy sikerre számíthat egy olyan manga is, amely nem valami bosszantóan következetlen és szedett-vedett forrásokból táplálkozó fantáziavilágban játszódik. A Nana hol bosszantóan habkönnyű, hol nyomasztóan komoly problémákat vet fel, s bár a rajza lehetne valamivel változatosabb, kötetenként adagolva kiválóan fogyasztható.

Nana 1-7. Fekete-fehér, puhafedeles, kötetenként kb. 200 oldal. Kiadó: MangaFan.

ITTHON

Helyreigazítás következik. A novemberi számban lelkesen konferáltam fel a Galaktikomix steampunk antológiát, ám ez a kiadvány sajnálatos módon késik, illetve jelenleg inkább úgy lenne helyes fogalmazni, hogy a sorsa bizonytalan. Elnézést a félretájékoztatásért.

Addig is ajánlom helyette a Három Madár Műhely Héraklész XII munkája című, 42 oldalas remek paródiáját, amely képregényes rendezvényeken és a Komikon képregényboltban szerezhető be.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10467