KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vigyázz, jön a vizit!

Lalík Sándor

 

Korunk érzelmileg elsivárosodó és atomizálódó világában üde színfoltot jelent Prepsl úr állandóan izgő-mozgó figurája, aki az 1960-as vérhasjárvány idején mint bacilusgazda kórházba kerül. A gazdag fantáziával megáldott öregúr itt sem tagadja meg önmagát. Fordulatos háborús történeteivel, egykori szerelmi kalandjainak meséivel szórakoztatja és gyűjti maga köré a betegeket; s egy mai ©vejk természetes reagálásával utasít el mindent, ami korlátozza személyiségét, mindent, ami irracionális. Bizonyítja, a kórház-karantén csak viszonylagos. Nyugdíjas szobatársából, akit népes családjából senki sem gondoz és egy intézeti lánnyal a kórházi szabályokat felrúgva otthonossá teszik, „belakják” a kórtermet. Prepsl úr, akárcsak ©vejk, nem filozófus, érzékeiben van jelen a külvilág. Ösztöneiben él, hogy mi a jó és mi a rossz. Ennek megfelelően cselekszik is. Elintéz, megrendez, eligazít és lehord, megnyugtat és összeboronál... A rendező Kachyna, aki az utóbbi időben sorra készítette kesernyés gyerekfilmjeit, most egy életvidám öregben fedezte fel az érzés-közlés-tett szentháromságában leledző tiszta gyermeki lelkületet. A főszerepre aligha találhatott volna megfelelőbbet Rudolf Hruąinský színes egyéniségénél, akinek játéka ellenpontozza, kitölti a kórház steril, zárt, hideg világát. A film végül is az ő jutalomjátéka.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6898