KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sztárok bűvöletében

Ardai Zoltán

 

Tíz éve készült a nálunk eddig csak névről ismert lengyel Janusz Kondratiuk kellemes moziként is nézhető filmje, a bemutatkozás mégsem érződik késeinek: a Sztárok bűvöletében friss maradt, mintha mostanában készült volna. A tartósítás „trükkjei” nem látványosak, de minél szerényebbek, annál nehezebben kifürkészhetőek. Kondratiuk megszokott képbeállításokba, filmeken sokszor látott helyzetekbe is furcsa izgalmat, életet lehel a motívumok mesteri kevergetésével, a gyakori hangulati kontrasztokkal és ritmusváltásokkal. Elmondható: a bizonyára átütőbb tehetségű Forman vagy Menzel stílusa Kondratiukot inkább önmagára ébresztette, mintsem „megtetszett neki”.

A történet két – jól egyénített – kisvárosi kamaszhőse 1945-ben, a nácik kivonulásakor mozigépészként éli világát. Barátságuknak nem a dühödt, végső német össztűz, hanem a vajúdó új Lengyelországban megütköző indulatok vetnek tragikus véget. Kondratiuk e hirtelen befejezéssel nem próbál kitanítani arra, menynyire illuzórikus szemléletű a főként csókoktól és csókok elmaradásától sebződő kamaszlét, sem pedig arra, hogy menynyire szent ez, szemben a csúf és komor, politikába-tapadt felnőttléttel. Egyszerűen csak megmutat egy döbbent pillanatot: az egész élet szerkezetére való ráismerés kezdetét. És játékos könnyedséggel adja elő ezt is, mint más az adu ászt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6380