KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hat gézengúz

Matkócsik András

A hat kis gézengúzt kiskorú bűnözőknek is nevezhetnénk, mert az anyátlan-apátlan árvák – kicsit idősebb nővérük védőszárnyai alatt – parkoló autókat fosztogatnak, csupaszítanak le egészen a karosszériáig. Ám nem ők az elvetemültek, hanem a gonosz seriff, aki az alkatrészek orgazdájaként szemet huny a dolgok fölött.

Már az eddig leírtak is megérdemelnének némi társadalomvizsgálatot, a rendező azonban épp ellenkezőleg, mindezt nagyon mulatságos alapszituációnak találja. A filmbeli korakamasz fiúk nagy szakértelemre tesznek szert az autóleszerelés terén, amit a későbbiekben, jó útra térésükkor kamatoztatnak. Egyik áldozatuk, Brewster, az autóversenyző – a country-sztár, Kenny Rogers alakítja – aki épp most készül visszaszerezni régi babérjait, rajtaüt a bandán, de aztán elárasztják az apai érzések, és nem engedi árvaházba dugni a fiukat, mert ott lehet, hogy még iskolába is kéne járniuk. A továbbiakban autóversenynek, enyhe erotikának, bunyónak, kamaszlány-lelkizésnek vagyunk szemtanúi, kellenes country zene kíséretében. Brewstert, aki férfias és jószívű, minden útmenti bisztróban várja egy kiszolgálólány, de mivel a kis árváknak szeretetre is szükségük van, felhagy léha életmódjával, a fiúk segítségével megnyer egy fontos autóversenyt, feleségül veszi régi hű szerelmét, házat vesznek, ahol mint egy nagy család, boldogan élnek, míg meg nem halnak. A film végén mindenki boldog, kivéve a seriffet, mint hoppon maradt orgazdát.

A rendezés elég laza, akárcsak az operatőri munka és a bizonytalan vágás. A film műfaját nehéz meghatározni. Talán rá lehetne húzni az „ifjúsági film” zubbonyt, de ennek némileg ellentmondanak az erotikusabb jelenetek, és az,

hogy alapvetően kedvet csinál az iskolakerüléshez és az autófosztogatáshoz. Mondjuk inkább úgy: egy film, amelynek a nyári szabadtéri bemutatás jobban növelte volna a fogyaszthatóságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6255