KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mint a királyok!

Tamás Amaryllis

 

A Mint a királyok! lefegyverző könnyedséggel elemző filmes korrajz a falomlás utáni évekről, fegyelmezett, egyúttal szertelen mese a kelet-európai lét abszurditásáról, a politika könyörtelenségének megválaszolni kívánó, kétségbeesett magántörténelmi kísérletekről. Hősei kedves krakkói svihákok, akik nyugaton akarják megcsinálni a szerencséjüket, hogy úgy élhessenek végre, „mint a királyok”. Meg egy, a magánélet fészekmelegét a sztár-imázs őrzésénél fontosabbnak tartó filmszínésznő, akibe egyikük beleszerelmesedik.

A berlini fal ledöntése után „testvériesülő Európáról” készült filmek közül talán ez az eddigi leghitelesebb. Valami ősi egyszerűséggel és minden görcsölés nélkül szól arról, hogyan lehet egyazon történelmi korban, egyazon kultúrán belül, tökéletesen másként értelmezni a „Liberté! Égalité! Fraternité!” fogalmakat; arról, hogy hogyan is éltük át a huszadik századot.

A filmmese nem agresszívan politikus patológia-dolgozat, a „gyengéd kamerán” átszűrődő lélekszenvedés, a pajkos életöröm, az összetartozás érzése, az emberi sorsok varázsos forgataga bűvöl el.

François Velle rendező, a forgatókönyvíró (és színész) Mariusz Pujszo bizarr tükröt tart elénk, arról, hogy milyen lengyelnek, tamilnak, bosnyáknak, izlandinak, magyarnak lenni. Hogy milyen mulatságos és elkeserítő egyszerre.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3650