KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Börtönpalota

Tamás Amaryllis

 

Fontos film. Arról, hogy minden szavunk, minden tettünk olyan erőket indít el, olyan hatásokat provokál, amely végül visszahat ránk. Magasrendű szándékaink, egyszerű vágyaink is – jobb belátásunk ellenére – lehetetlen helyzetekbe, alig elviselhető válságokba sodorhatnak. Akár egyetlen rosszul hozott döntés, óvatlan pillanat... A Börtönpalota látleletszerű pontossággal, mégsem didaktikus, hanem élvezhető történetmeséléssel követi végig két tizenéves amerikai lány kissé hóbortosnak induló thaiföldi vakációját, egészen a pokoli zűrzavarig, majdhogynem az őrületig. De nemcsak azt. Megérteti, hogy a démoni körülményekért balsorsuk meglódítói maguk az áldozatok. A „laza”, felelőtlen gondolkodásmód...

A film erénye, hogy mégsem kioktató, inkább tisztánlátó. A nyomasztó impulzusokat antitoxinnal vegyítve ábrázolja – s így valamiféle derűs bizakodással tölt el a dolgok végső, „szerencsés” kimenetele. Amikor a két lány – már börtönlakóként – megváltoztatja életszemléletének alapjait, s nem külső jelenségeket – kábítószer-kereskedelem –, hanem saját belső magatartását ismeri el a fatális sérelmek kiváltó okaként, ez az átcsoportosítás döntő módon megváltoztatja az erőállapotokat is. A hegycsuszamlásszerű megpróbáltatások izzó, inspiratív erőkké válnak. A vég nélküli bonyodalmakból az egyetlen kiút a kitartás; az alantas szándékokat, a félelmet, a csüggedést száműzi az önnevelés. Hőseink sorsot cserélnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2815