KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

René Clément halálára

Bikácsy Gergely

Most már örökre a Harc a sínekért rendezője marad.

Az 1913-ban született René Clément néhány rövidfilm után szinte a semmiből feltűnve vált az 1945 utáni francia film nagy ígéretévé. A Harc a sínekért utólag megrendezett dokumentumfilm a francia vasutasok német megszállás alatti küzdelméről. Sokan egy jövendő francia neorealizmus első fecskéjét látták és ünnepelték benne. Clément tehetsége azonban másutt rejlett. Nem véletlenül választotta Cocteau a Szép és a szörnyeteg technikai rendezőjéül: a francia filmszakma legbiztosabb professzionistája volt. Egy ideig kísérletező művésznek hitték, fesztiválok tucatjain díjazták. Pedig önálló stílussal, eredetiséggel ritkán jeleskedett: megbízható, fölényes szakmai tudással mindig.

Legérdekesebb, időtálló filmje a nálunk is népszerű és sokszor vetített Tiltott játékok. Erős és megragadó dokumentum-hitelesség vegyül benne érzékeny lélektani ábrázolással és enyhén giccses művészkedéssel. Nagyszabású és roppant becsvágyú Zola-adaptációja, a Patkányfogó igyekvő és hajszálpontos adaptáció maradt. A Monsieur Ripois-t Angliában forgatta: e játékos és besorolhatatlan komédiában Gérard Philipe egyik legjobb szerepét játszatta. Clément utolsó igazán jó filmje fiatal Alain Delon korai remeklésével a Tűző napfény 1960-ból. Ma is frissnek hat. Utolsó, hatvanas években késült filmjei mind lélektani-bűnügyi opusz, híres amerikai színészekkel. A magyar televízió is vetítette néhányukat: korrekt, bár feledhető dolgozatok.

Halálával öregebb lett a francia és európai film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/05 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=265