KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/február
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Langyforgató Beszélgetés Bereményi Gézával
• Szőke András: „Valami” Harcmezőre küldött könyvek
• Kardos István: Szerepzavar Harcmezőre küldött könyvek
• Jancsó Miklós: Levél-féle a drebbuchról Harcmezőre küldött könyvek
• Varga Balázs: Eltüsszentett forgatókönyvek Negatív filmtörténet
• Simó György: Közös nevező Beszélgetés egy alakuló filmes csoportról
• Reményi József Tamás: A vonal egyik végén Beszélgetés Lengyel Lászlóval
• Kende János: Egy kurátor feljegyzéseiből

• Csejdy András: Csend és hó és halál Fargo
• Lajos Géza: Azok a csodálatos Coen-fiúk Portré
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Eurochart
• Bikácsy Gergely: Krampusz-isten a fagylaltozóban Isteni komédia

• Bikácsy Gergely: A bűn Ikaruszai Orson Welles
• Déri Zsolt: Fényösvény Beszélgetés Henri Alekannal
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Kései napfelkelte Várna
VIDEÓ
• Vitézy Zsófia: Táncoló kamera
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Magyar kosztüm Szökés
• Ardai Zoltán: Go West Honfoglalás
• Turcsányi Sándor: Vérszörf Szürkülettől pirkadatig
• Fáy Miklós: Tarantino-zenék
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Gyóntatószék
• Simó György: Szájból szájba
• Tamás Amaryllis: Őt is anya szülte
• Simó György: Zűr az űrben
• Hungler Tímea: Elvált nők klubja
• Nagy Eszter: Hajszál híján szeretem
• Speier Dávid: Mindhalálig
POSTA
• Szomjas György: Tisztelt Szerkesztőség!
• Bakács Tibor Settenkedő: Tisztelt Szomjas György!

• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az asszony az asszony / Alphaville

Pápai Zsolt

Une Femme est une femme – francia, 1961. Rendezte: Jean-Luc Godard. Szereplők: Anna Karina, Jean-Claude Brialy, Jean-Paul Belmondo. Forgalmazó: Caesar Film International. 81 perc; Alphaville – francia, 1965. Rendezte: Jean-Luc Godard. Szereplők: Eddie Constantine, Anna Karina. Forgalmazó: Caesar Film International. 99 perc.

 

Egy pihekönnyű musical-vígjáték és egy ólomsúlyú anti-sci-fi Godard első pályaszakaszának két ellenpólusán. Ég és föld a két film, de ugyanarról szólnak: Az asszony az asszony és az Alphaville is rendhagyó love story, azt bizonyítják, hogy minimum a Week-endig Godard – folytatólagosan hangsúlyozott intellektualizmusa ellenére – megátalkodottan szentimentális rendező volt.

Az asszony az asszony az egész karrier egyik leglezserebb munkája, laza csuklóval felskiccelt komédiaforma, amelynek kedélyességéhez csak a Külön banda néhány jelenete fogható. Az alibinek tetsző konfliktus – Angela gyermeket szeretne férjétől, de az húzódozik ettől, mire a lány egy házibarát oldalán keres vigasztalást – igazi jutalomjáték lehetőségét kínálja Anna Karina számára, de a valódi főszereplő Godard. Az asszony az asszony az egyik adu azok kezében, akik Godard-ban nem modernista, hanem a posztmodernt előlegező alkotót kívánnak látni: sérül tér és idő egysége (érdemes figyelni Karina kosztümváltásait egyazon jeleneten belül), és olyan rafkósan reflexív szövegközi idézetek sorjáznak, amelyekhez hasonlóakat tényleg csak a nyolcvanas években tudtak produkálni egyes rendezők (privát kedvencem az, amelyben Belmondo a Kifulladásigot emlegeti).

Az asszony az asszony Godard leginkább közönségbarát mozija, ellenben az Alphaville igazi nézőpróbáló darab. A filléres sci-fi-noir a készítés idejéhez – 1964-hez – képest a közeli jövőben játszódik, de díszletezése néhol, kivált a külsőkben jelenidejű, és ez önmagában zavartkeltő. Bizonytalan szerepű és motiválatlannak tetsző epizódok sora fokozza a zavart, jóllehet a mese akár sodró és fordulatos is lehetne. Hiszen a film egy mitikussá növekedő küldetésről számol be, amely az Orfeusz-mítosszal áll kapcsolatban. Lemmy Caution ügynök titokzatos céllal érkezik a Földről az extrémen túlszabályozott és az illogikus viselkedést szigorúan büntető Alphaville-be – és épp itt talál rá a szerelemre, amely, mint tudjuk, logikai úton nehezen magyarázható. Az Alphaville az állatorvosi ló a rendező első pályaszakaszán, legalábbis abból a szempontból, hogy a végletesen rigid, sőt mesterkélten kiszámított előadásmód egy minden ízében romantikus téma kibontását szolgálja benne.

Extrák: Mindkét filmhez előzetes, fotógaléria, werkfilm.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9576