KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/február
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Langyforgató Beszélgetés Bereményi Gézával
• Szőke András: „Valami” Harcmezőre küldött könyvek
• Kardos István: Szerepzavar Harcmezőre küldött könyvek
• Jancsó Miklós: Levél-féle a drebbuchról Harcmezőre küldött könyvek
• Varga Balázs: Eltüsszentett forgatókönyvek Negatív filmtörténet
• Simó György: Közös nevező Beszélgetés egy alakuló filmes csoportról
• Reményi József Tamás: A vonal egyik végén Beszélgetés Lengyel Lászlóval
• Kende János: Egy kurátor feljegyzéseiből

• Csejdy András: Csend és hó és halál Fargo
• Lajos Géza: Azok a csodálatos Coen-fiúk Portré
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Eurochart
• Bikácsy Gergely: Krampusz-isten a fagylaltozóban Isteni komédia

• Bikácsy Gergely: A bűn Ikaruszai Orson Welles
• Déri Zsolt: Fényösvény Beszélgetés Henri Alekannal
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Kései napfelkelte Várna
VIDEÓ
• Vitézy Zsófia: Táncoló kamera
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Magyar kosztüm Szökés
• Ardai Zoltán: Go West Honfoglalás
• Turcsányi Sándor: Vérszörf Szürkülettől pirkadatig
• Fáy Miklós: Tarantino-zenék
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Gyóntatószék
• Simó György: Szájból szájba
• Tamás Amaryllis: Őt is anya szülte
• Simó György: Zűr az űrben
• Hungler Tímea: Elvált nők klubja
• Nagy Eszter: Hajszál híján szeretem
• Speier Dávid: Mindhalálig
POSTA
• Szomjas György: Tisztelt Szerkesztőség!
• Bakács Tibor Settenkedő: Tisztelt Szomjas György!

• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

György király

Takács Ferenc

Londoni színpadi siker nyomán készült a film az angol történelem egyik izgalmas korszakáról, III. György uralkodásáról, aki 1760-tól 1820-ig, tehát hatvan éven át volt Anglia királya. Az ő idején szakadtak el az amerikai gyarmatok Angliától, tört ki a francia forradalom, győzedelmeskedett, majd bukott el Napóleon. A film előterében egyébként inkább a magánszféra áll: az értelmes és még szakismeretekkel is rendelkező (álnéven mezőgazdasági szaklapokba író) király híres-hírhedt betegsége, s e betegség emberi és politikai következményei. György király porfíriában szenvedett, ebben a súlyos idegi tüneteket okozó anyagcsere-zavarban, amely betegséget csupán a huszadik században azonosította és írta le az orvostudomány; a tizennyolcadik század doktorai szemében a király őrült, elmebeteg volt. Betegségéről és gyógyításáról szól a film, pontosabban betegsége első jelentkezéséről és az uralkodó – ideiglenes – felépüléséről: a filmnek jó a vége, s nem követi a történetet a későbbi tragédiáig, amikoris 1811-ben III. Györgyöt uralkodásra alkalmatlanná nyilvánították, s a király élete utolsó évtizedét vakon és idegbetegen töltötte el zárt ajtók mögött, nemhogy királyhoz, de emberhez is méltatlan körülmények között.

A király teste-lelke feletti uralomért folytatott orvosi küzdelem, a megfékezés és az elnémítás durva eszközeivel űzött „gyógykezelés” egyben más uralmi-hatalmi összefüggések metaforája a filmben: a politikáé, a királyi hatalommal szemben a parlament jogkörét erősítő William Pitt miniszterelnök ügyködéséé, az apja árnyékában tehetetlenségre kárhoztatott trónörökös, a későbbi IV. György hatalmi ambíciójáé. Ez a metafora ma már persze intelligens közhely: a klinikai beszédmód és gyakorlat mint a másik ember felett gyakorolt hatalom, a gyógyítás mint büntetés, a kezelés mint abszolút szemmeltartás és mindezek titkos és titkolt hatalmi-politikai értelme – Laing-től, Szásztól, Foucault-tól és másoktól megismert és közszájon forgó antipszichiátriai-mentalitástörténeti-tudásszociológiai bölcsességek.

A film ezt az intelligens közhelyet adja közre, rendkívül kulturált, tanulságos és élvezetes módon, remek operatőri munkával, jó ritmusú rendezéssel és az angol filmek (a jelek szerint) romolhatatlan alaperényével: a szinte felfoghatatlanul pontos, fegyelmezett és minden rezdülésében tökéletes színészi munkával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=37