KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/február
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Langyforgató Beszélgetés Bereményi Gézával
• Szőke András: „Valami” Harcmezőre küldött könyvek
• Kardos István: Szerepzavar Harcmezőre küldött könyvek
• Jancsó Miklós: Levél-féle a drebbuchról Harcmezőre küldött könyvek
• Varga Balázs: Eltüsszentett forgatókönyvek Negatív filmtörténet
• Simó György: Közös nevező Beszélgetés egy alakuló filmes csoportról
• Reményi József Tamás: A vonal egyik végén Beszélgetés Lengyel Lászlóval
• Kende János: Egy kurátor feljegyzéseiből

• Csejdy András: Csend és hó és halál Fargo
• Lajos Géza: Azok a csodálatos Coen-fiúk Portré
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Eurochart
• Bikácsy Gergely: Krampusz-isten a fagylaltozóban Isteni komédia

• Bikácsy Gergely: A bűn Ikaruszai Orson Welles
• Déri Zsolt: Fényösvény Beszélgetés Henri Alekannal
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Kései napfelkelte Várna
VIDEÓ
• Vitézy Zsófia: Táncoló kamera
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Magyar kosztüm Szökés
• Ardai Zoltán: Go West Honfoglalás
• Turcsányi Sándor: Vérszörf Szürkülettől pirkadatig
• Fáy Miklós: Tarantino-zenék
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Gyóntatószék
• Simó György: Szájból szájba
• Tamás Amaryllis: Őt is anya szülte
• Simó György: Zűr az űrben
• Hungler Tímea: Elvált nők klubja
• Nagy Eszter: Hajszál híján szeretem
• Speier Dávid: Mindhalálig
POSTA
• Szomjas György: Tisztelt Szerkesztőség!
• Bakács Tibor Settenkedő: Tisztelt Szomjas György!

• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma

Andorka György

London Has Fallen – amerikai, 2015. Rendezte: Babak Najafi. Írta: Katrin Benedikt, Christian Gudegast. Kép: Ed Wild. Zene: Trevor Morris. Szereplők: Gerard Butler (Banning), Aaron Eckhart (Asher), Morgan Freeman (Trumbull), Jackie Earle Haley (Mason), Angela Bassett (Jacobs). Gyártó: Millennium Films / LHF Film. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 99 perc.

 

Ha van tanulsága a London ostromának, az minden bizonnyal az, hogy a Drágán add az életed! nyolcvanas évek végén megtalált csodareceptje, amely a helyszín variálásával bő egy évtizedig kiapadhatatlan forrást biztosított mára klasszikussá érett akciófilmek sorának, még akkor is bombabiztos Jolly Jokerként működik, ha nagyon igyekeznek elbaltázni. A bárgyúságban előzményére és Emmerich vonatkozó dolgozatára is rálicitáló műalkotás az a fajta zászlólengető amerikai revans-fantázia, amiről azt hittük, rég eljárt felette az idő, de a több száz(!) rosszfiút igénylő, teljesen elrugaszkodott terrorista-mesterterv és a sokaknál bizonnyal fejfájást okozó ideológiai maszlag ellenére bőven nézhetővé teszi a felesleges sallangok nélküli, tökéletesen formulakövető cselekmény, valamint Butler és Eckhart mostanra összeérett buddy-párosa. Utóbbiak ezúttal közösen kényszerülnek macska-egér játékba a városnyira kitágított színtéren – a humoruk ugyan száraz és a kelleténél szórványosabb, de azért működik a kémia. A megbízható menetrend szerint érkező tűzharcoknak és henteléseknek köszönhetően az adrenalinszintre nincs panasz, az egészségesen rövid játékidő alatt a legtöbb suspense-t azonban ezzel együtt is az a jelenet tartogatja, ahol az Angela Merkel-alteregó a nyugati vezetőket kiiktató nagyszabású merénylet előtt testőre intése ellenére magához enged egy virággal kedveskedő kislányt. A zsánerélvezetek kopója egyszerre szagot fog: csak nem otromba, bár adekvát metafora következik ettől a nyolcvanas évekből előlépett, minden politikai korrektségtől mentes filmlektűrtől, amiben az ügyeletes McLane-klón kreatív neologizmussal „Faszomisztánnak” titulálja a bajkeverők földjét? Báránybőrbe bújt farkasoknak nyitunk ajtót a humanizmus jegyében, visszhangzik a súlyos üzenet a rágcsától percegő széksorok között (Donald Trump a levegőbe bokszol a háttérben)? Lelőjük a poént, bár ez utóbb csupán vörös heringnek bizonyul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12686