KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/január
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Carné és Casarès
GREENAWAY
• Forgách András: Greenaway, bőrkötésben Párnakönyv
• Kovács András Bálint: Testírók Beszélgetés Peter Greenaway-jel
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: Menekülés Utópiából Időutazók
KÉPREGÉNY
• Tóth András György: A rejtett város Brüsel
• Láng István: Jövőképregények Dredd bírótól az őrzőkig
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Cyberdelia Douglas Rushkoff könyvei

• Földényi F. László: Meghalni mindenki fiatal Berlin, Alexanderplatz
• Bikácsy Gergely: A képzelet anarchistája Fassbinder olvasása közben
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Felborogatott kukák évadja Filmemlékezet
• Kovács István: Kieślowski nélkül Beszélgetés Krzysztof Piesiewicz-csel
• Gelencsér Gábor: Reneszánsz jókedély Elo Havetta
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Nem minden görög Zorba Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Öreg bútor Infománia
• Nagy Eszter: Variációk a harmadik dimenzióra Térhatású mozi
• Politzer Péter: Variációk a harmadik dimenzióra Térhatású mozi
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ki mit másol? Égi manna
KRITIKA
• Mátyás Péter: Solitude Kansas City
• Fáy Miklós: A kőszívű ember szaxofonja
• Turcsányi Sándor: Ha pénz áll a házhoz Váratlan halál
LÁTTUK MÉG
• Asbóth Emil: Ragadozók
• Schubert Gusztáv: Daylight
• Bérczes László: Váltságdíj
• Harmat György: Hull a pelyhes...
• Bori Erzsébet: Hugicám
• Hungler Tímea: Fejjel a falnak
• Barotányi Zoltán: Felejthetetlen
• Nevelős Zoltán: A bátrak igazsága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fuss, fiú!

Forgács Nóra Kinga

Lauf Junge lauf német-francia-lengyel, 2013. Rendezte: Pepe Danquart. Írta: Uri Orlev művéből Heinrich Hadding. Kép: Daniel Gottschalk. Zene: Stéphane Moucha. Szereplők: Kamil Tkacz (Srulik), Rainer Bock (Tiszt), Jeanette Hain (Hermanné), Itay Tiran (Mosche). Gyártó: Bittersuess Pictures / Quintefilm / BA Produktion. Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos. 112 perc.

 

Pepe Danquart 1994-ben Oscar-díjat kapott a Schwarzfahrer című rövidfilmjéért. A film groteszk allegóriát állított fel, melyben az idős, idegengyűlölő néni villamosjegyét megette a fiatal, fekete utas, a jegyellenőr pedig a nénit szállította le. A másik iránti tisztelettel és annak hiányával, az előítéletekkel, generációk konfliktusaival, az európai léttel foglalkozott a kisfilm, pár évvel a német újraegyesítés után – ki és hogyan utazhat tovább azon a bizonyos villamoson, élhet-e bárki abban az illúzióban, hogy egyedül is sikerülhet, feladhatja-e bárki a lázadáshoz való jogát?

Pepe Danquart televíziós és dokumentumfilmes munkássága után most a lengyel származású izraeli író, bergen-belseni túlélő, Uri Orlev igaz történeten alapuló, Fuss, fiú, fuss című, magyarul kiadatlan ifjúsági regényéből készített adaptációt, amelyben a nyolc éves Srulik megszökik a varsói gettóból, és álnéven, keresztény háborús árváként faluról falura haladva vállal kosztért munkát, és rejtőzködik a német megszállás alatt álló Lengyelországban. Ha a Schwarzfahrer rendezőjét keressük, úgy tűnhet, hogy elveszett a klasszikus elbeszélésben, „csak” korrektül kivitelezett filmet forgatott. De Danquart két fontos vonással sajáttá hangolta a holokausztdrámát. Az egyik a Schwarzfahrerben is felvetett témák továbbgondolása: a Fuss, fiú! a legnagyobb és leginkább közös európai traumával foglalkozva vizsgálja újra az emberi méltóságnak, az egymásra utaltságnak, (és a kisfilmnél sokkal világosabban) az egymásért vállalt felelősségnek, a cselekvés határainak a kérdését. A másik a történelmi anyag tudatos összekötése a jelenlévő jövővel: a kisfiú kalandjainak összeöltése a felnőtt férfi, a túlélő hétköznapjaival szintén a felelősségre, a valóságunkat alkotó következményekre helyezi a hangsúlyt. Emberként kell helytállni, hogy a világ embernek való hely legyen, megalkudni kevesebbel nem szabad. Az emberség kudarcát látni, ez a trauma. Ezzel birkózunk folyamatosan, a villamosokon, a háborúkban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11895