|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDPéldátlan példaképekTosoki Gyula
Role Models – amerikai, 2008. Rendezte: David Wain. Szereplők: Paul Rudd, Sean William Scott, Christopher Mintz-Plasse. Forgalmazó: Select Video. 97 perc.
A hollywoodi film korántsem annyira életidegen, mint amennyire sokan tartják, az Egyesült Államokban ugyanis a hétköznapok világa – ha tetszik: a valóság – gyakran filmszerű. És ha már filmszerű, akkor a lehető leghülyébb kalandok eshetnek meg benne, például előfordulhat, hogy két, főállásban energiaitalt reklámozó nímand problémás gyermekek pszichológusaként Középföldéért fakardozik lovagi jelmezben és az egykori Kiss zenekar tagjainak maszkjában, miközben disznó vicceket pufogtat, és az igaz szerelemről ábrándozik.
A Példátlan példaképekben a legostobább hollywoodi klisék az élet részévé válnak, azaz a valóság elkezdi utánozni a mozit – amely viszont a filmszerű valóságot majmolja. A történet és a kivitelezés a Rocksulit, a Tenencious D-t vagy a Hé, haver, hol a kocsim?-at egyaránt idézi, magyarán nem több szimpla, együgyű mesénél, mégis van húzása. Becses kacat, vonzó bóvli, olyan, mint a Kiss zenéje volt a hetvenes években.
Számos pillanata a legjobb Apatow-produkciókat karcolja; az Apatow-hatást nem csak a sajátos humor, hanem az egyik lúzert adó Paul Rudd személye indukálja, de a keményvonalas kortárs amerikai vígjátékok világát idézi a Superbadből érkezett Christopher Mintz-Plasse is. A Példátlan példaképeket lehet ugyan rugdosni azért, mert a sikerültebb gegek erejét ordenáré poénok sora gyengíti, no meg lehet bántani a gyermeteg és álnaiv fordulatai miatt is, de azért mégis csak színtiszta mulatságot nyújt.
Extrák: Kimaradt- és alternatív jelenetek; bakiparádé; werkfilm; audiókommentár a rendezővel. Mindez magyar felirattal.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1098 átlag: 5.68 |
|
|
|
|