KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Golyózápor

Vízer Balázs

Shoot’ em Up – amerikai, 2007. Rendezte és írta: Michael Davis. Kép: Peter Pau. Zene: Paul Haslinger. Szereplők: Clive Owen (Smith), Monica Bellucci (Donna), Paul Giamatti (Hertz), Stephen McHattie (Hammerson). Gyártó: New Line Cinema / Angry Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 86 perc. 

 

Ahogy Clive Owen az első képben eltökélt ábrázattal ráharap a répára, onnan már tudni lehet, hogy amit látni fogunk nagyon cool lesz, de az égvilágon nem lesz semmi értelme. És tényleg!

A Golyózápor, ahogy azt Michael Davis rendező az elején a már emlegetett répával a tudtunkra is adja, egy Tapsi Hapsi-átirat, az első öt perc pedig kétséget sem hagy afelől, hogy mindezt John Woo stílusában kapjuk kézhez. Aki nem hiszi, nézze meg a Fegyverek istene (1992) vérzivataros és golyózáporos babamentő jelenetét! Szóval majdnem névtelen hősünk, Mr. Smith orra előtt akarnak bizonyos rosszarcúak egy terhes nőt eltenni láb alól, ám ingerlékeny hősünk közbelép, és gyors vérfürdőt rendez – részben a kismama megmentése végett, de inkább azért, mert rühelli a gonoszok képét és frizuráját. Az eredmény vagy harminc hulla és egy árva csecsemő – és amikor Smith magától értetődő módon a köldökzsinórt is egy lövéssel választja le, akkor már sejthetjük, hogy az erőszak jócskán túltesz majd a megszokott adagon, mind mennyiségben, mind kiszerelésben. És ha már Tapsi Hapsi, akkor a nagyfejű nyúltalanító, Elmer Fudd figuráját Paul Giamatti kapta, aki fenyegető külső híján sokat kombinál és még többet locsog, ami úgy 30 percig szórakoztató, aztán kicsit irritáló, csakúgy, mint a hősünk segítségére siető szoptatós olasz kurvát alakító Monica Bellucci szájába adott, rosszul megírt, falsul hangzó mondatok. De mindez annyira túlhajtott és szemtelen, hogy nehéz haragudni a néhol logikátlan sztoriért, a valószínűtlen akrobatikáért és a leszakított testrészekért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9222