KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A banditanők

Vajda Judit

Las Bandidas – francia-spanyol-német, 2006. Rendezte: Joachim Roennig és Espen Sandberg. Írta: Luc Besson és Robert Mark Kamen. Kép: Thierry Arbogast. Zene: Eric Serra. Szereplők: Penelope Cruz (Maria), Salma Hayek (Sarah), Steve Zahn (Quentin), Dwight Yoakim (Tyler). Gyártó: Europa Corp/ TF1/ Ultra Films. Forgalmazó: SPI. Szinkronizált. 93 perc.

 

Női buddy-movie-t ugyan láthattunk már korábban (Thelma és Louise), még western környezetbe helyezve is (Viva Maria!), első hallásra mégis eredeti dolognak tűnik leforgatni a Butch Cassidy és a Sundance kölyöknek a szebbik nemre hangszerelt verzióját. A projekt atyja, Luc Besson azonban azt hihette, hogy ez már magában akkora ötlet, hogy nem kell hozzá tisztességes forgatókönyv, és a rendezést is rá lehet bízni két elsőfilmes alkotóra (Joachim Roenning és Espen Sandberg – van, aki e neveket ismeri?). Az ígéretesen induló filmben így a legfrappánsabb fogás az marad, hogy az előkelő úrihölgy szerepét az apró termetű, vastag csontú, dús idomú Salma Hayek kapta, míg a nála magasabb, vékonyabb, arisztokratikusabb megjelenésű Penelope Cruz játssza a csekély értelmű földtúró parasztot. A duót kiegészítő Steve Zahnnak van ugyan néhány értékelhető villanása, a dicső Vadnyugat megidézéséről pedig a film zenéjét szerző Eric Serra és az operatőr, Thierry Arbogast gondoskodott, de mindezzel együtt amennyire vérbeli señoritákat sikerült megnyerni a produkcióra, olyan vérszegény lett a végeredmény. Néha ugyan felmerül a paródia lehetősége, de több minden is azt támasztja alá, hogy az alkotók ahhoz nem voltak elég bátrak, és a kockázatosabb vállalkozás helyett a biztos (anyagi) sikerre mentek: kevés ötlet, sok felpolcolt cici, még egy könnyed vígjátékhoz képest is gyermeteg és sekélyes világkép, Amerika-ellenes, hazafias megnyilvánulások (Salma Hayek valószínűleg csupán azért is elvállalta volna a főszerepet, hogy elmondhassa a filmben, hogy „Viva Mexico!”). Ezenkívül a színészi játék és a gyerekes „szex”-jelenetek (a kiskamaszok fantáziáját leginkább izgató csókolózást a filmben a végletekig kiaknázzák, a fedetlen testrészeket pedig mind úgy ábrázolták, hogy még elbírja a 12-es karika) mind azt sejtetik, hogy ezt a művet elsősorban a kiskamasz korosztály fogja élvezni. Az ennél idősebbek inkább nézzék meg gyors egymásutánban a Butch Cassidyt és a Viva Maria!-t.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8737