|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
KönyvSzovjet kismonográfia Kovács AndrásrólCsala Károly
Tavaly új sorozat indult a szovjet filmkönyv-kiadásban: A szocializmus világának filmvászna címmel. Alkotói portrékat, vázlatos kismonográfiákat szándékoznak megjelentetni ebben a szocialista tábor országainak kiemelkedő filmművészeiről. A sorozat kiadója a Szovjetunió Filmművészeinek Szövetsége. Mindjárt a második darab bennünket érint: Kovács András művészetéről ad áttekintést. (A címe: Kovács András filmrendező.) Az olcsó, fűzött könyvecske 30 000 példányban került a szovjet filmkedvelőkhöz.
Szerzője Alekszandr Sztyepanovics Trosin, fiatal kritikus. Személyével és írásművével kapcsolatban nehezen kerülhető el a máskülönben nem sokat mondó „rokonszenves” jelző; moszkvai találkozásunkkor kiderült róla, hogy tervezett munkásságának java részét épp a magyar filmművészet mélyebb megismerésének és megismertetésének kívánja szentelni, e célból nyelvünk tanulmányozásának is nekilátott. Könyvéből pedig kitűnik, hogy még a nyelv beható ismerete nélkül is képes volt alapos tájékozódásra viszonyainkban: nem pusztán magyar filmeket tanulmányozott figyelmesen, de a magyar szellemi élet egyéb területein sem járatlan, jól eligazodik hazai problémáinkban.
Természetesen választott tárgya, Kovács András eddigi életműve meg is kívánja az ilyesfajta részletesebb ismereteket. Hiszen – amint a könyvből is szépen kiderül – Kovács művének egyik legjelentősebb mozzanata az úttörő témakeresés és kiválasztás, az olyan publicisztikai témáknak művészi formába fogalmazása, amelyekről igazából rendszerint csak épp egy-egy új Kovács-film bemutatása nyomán kerekedett és kerekedik parázs vita a sajtóban. A történelmi önvizsgálat kérdéseitől a fiatalok „extázisáig”, Lukács György forradalmiság-fogalmától az új gazdasági mechanizmus és a demokrácia kapcsolatáig, a megalkuvás és hamis tudat kontra ésszerű kompromisszum és felelősségvállalás problémaköréig – mind-mind olyan téma, amely csak akkor nem válik egy „idegen” értelmezésében puszta morális, vagy ellenkezőleg, kizárólagosan politikai kérdésfelvetéssé, ha az értelmező csakugyan a konkrét magyar viszonyokhoz képes kapcsolni őket (ahogy Kovács András filmjeiben is kapcsolódik az egyén erkölcsi gondja-baja a konkrét jelen történelméhez). S Trosinról elmondhatjuk mindezt.
A művészi forma elemzése finom megfigyelésekben gazdag e könyvecskében; a „vitaforma”, a sok párbeszédes előadásmód és a képi megformálás viszonyának fejlődését is meggyőző megállapításokkal képes kommentálni – s ez nem is olyan csekélység, tekintettel rá, hogy Kovács András egész rendezői működésének leginkább vitára alkalmas, s a hazai szaksajtóban korántsem kimerítő alapossággal tárgyalt kérdését érinti ezeken a pontokon.
Mindent összevetve, nem felületes vázlat ez Kovács András munkásságáról, hanem csakugyan monografikus igényű és módszerű tanulmány, terjedelmében, persze, korlátozott, de gondolatmenetében teljes. Hozzájárulás a magyar film külhoni „hódításához”.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 777 átlag: 5.49 |
|
|
|
|