|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA pokol angyalaSchubert Gusztáv
Az ember azt hinné, vérbeli színésznek a spionszerep jutalomjáték. Duplán alakoskodhat, színlelheti még a színlelést is. „Álmomban kettős ügynök voltam, és játszottam egymással” – mondhatná Charlie Sheen, de nem mondja, mert leginkább összeszorított szájjal hallgat, szúrós tekintettel mered maga elé. Tiszta apja. Csakazért se színészkedik.
Kínzócölöpös jelenetekhez ideális alkat, egy briliáns FBI-ügynök szerepéhez, aki a valóságban (a Pokol angyala „true story”) egy motorosbanda kétszáz tagját buktatta le azzal, hogy hozzájuk megtévesztésig hasonulva hónapokig élt közöttük, kimondottan hendikep. Ettől ugyan még lehetne a filmből nagy durranás, Rendőrakadémia XII. De hát ez egy komoly, vérfagylaló műalkotás (még a mélylélektan is belé van keverve), nem tréfadolog.
Már az ügynök első lépésein sejthető, nagy fogás van készülőben: sötét bárokban sündörög, kétes alakokhoz dörgölődzik. „A Phoenix-i Sakálokat keresem, narkós-zsaru vagyok, mesterségem címere F. B. I.” Még jó, hogy a titkos ágens találkozik egy öreg motorossal, akinek van humorérzéke, és átlát a szitán: „Hülyéskedöl? Ha narkós-zsaru volnál, nem mondanád meg, hogy narkós-zsaru vagy.” Szabad az út a nemeslelkű bandafőnökig.
És így tovább… a szigorúan titkos ügynök, hála a tökéletes álcának (Harley Davidson, címeres dzseki, fekete szemüveg, bőrgatyó) bántatlanul gördülhet a megnyugtató végkifejletig. Én meg mindhiába várom, hogy lebuktassa a penge száj, meg a szúrós tekintet, és körbevegyék a pokol angyalai: „Hé, emberek, gyüjjetek ide, ez itten Charlie Sheen! Te, öreg, aggyá mán egy ótógrammot, az asszon odáig vóna.”
Én kevésbé: még a Stanislaw Mikulskimat sem cserélném el érte, Stirlitzről nem is beszélve.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1408 átlag: 5.47 |
|
|
|
|