|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzóljon a rockLajta Gábor
Mit tehet egy film, ha a rockzenéről szól? Vagy megpróbálja a maga módján bejárni a színpad előtti és a színpad mögötti világot (erre tett kísérletet például a magyar Kopaszkutya és az angol Üvegtörők), vagy lefilmez egy koncertet közömbössé injekciózó fényképezéssel és vágással, kerülve mindent, ami manipulálhatná a nézőt.
A Szóljon a rock az utóbbi típusba tartozik. Vitathatatlan tárgyilagossággal (amennyire persze egy film egyáltalán tárgyilagos lehet) állítja elénk az AC/DC együttes 1979-es koncertjét. És ezzel az értékelés céltáblájává rögtön a zenekart teszi, ezt a zeneileg és szövegeit tekintve is cinikusan közömbös együttest, amely vadságában is a legszalonképesebb, s amelyet láthatólag nem érdekel más, mint az öntetszelgő színpadi hipnózis.
Házfalakon, tinédzserek táskáin, jelvényein láthatjuk az „egyenáram-váltóáram” zenekarának nevét; a film várható sikerét tehát valószínűleg nem rontom azzal a megjegyzéssel, hogy a koncert egy nagyot durranó léggömbhöz hasonlít.
Mert a beat-zene a lázadás zenéje, nem pedig – mint a Szóljon a rock is – cirkuszi produkció, érzéstelenítés, indulatlevezetés a semmibe.
Végül tehát ez a film is manipuláció: fenntartás nélküli részvényese egy nagy üzletnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1094 átlag: 5.43 |
|
|
|
|