|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
JegyzetBúcsúN. N.
Fassbinder... Romy Schneider... Szolonyicin... A filmművészek korai halálában mindig van valami mitikusan megrendítő: nemcsak az üres divat okozza, hogy egy Rudolf Valentino halálakor tömeghisztéria fut végig a világon.
Manapság tömeghisztéria helyett csöndes és ijedt megrendültség fogadja jelentős filmszínészek korai halálát. A celluloidszalag örökre megőrzi őket, miért hát, hogy kicsit személyes gyászunknak érezzük, s visszavonhatatlan veszteségnek?
Romy Schneider 43 éves korában halt meg. A legnépszerűbb, a „legfranciásabb” színésznő osztrák származású volt. A Sissy buta giccsfilmben vált ismertté, húsz éves kora előtt. S az utóbbi másfél évtizedben az önálló, gondolkodó, teljes életet élő, felnőtt magatartású nő jelképévé vált a francia filmben. Az élet dolgai... Egyszerű eset... Két nálunk is játszott filmjében nem idealizálta a női sorsot, elrontott életű asszonyokat játszott, akik valamiképp mégis saját erejükből kerekednek balsorsuk fölé. Ki tudja, talán ezért is láttuk szebbnek, sokkal szebbnek bármely ifjú világsztárnál...
Anatolij Szolonyicin meglehetősen ismeretlenül játszotta el a Rubljov főszerepét. Utána is kevés filmben láttuk: de a korán meghalt színésznek művészileg a legnagyobb szerencse adatott meg: csak jó filmben, csak nagyon jó filmben játszott. Számunkra talán örökké Rubljov marad. De hátborzongató volt Larisza Sepityko Kálváriájának visszataszító kollaboránsaként. A Stalkerben az egyik utast, az írót játszotta: ebben a nagyon súlyos filmben – partnereivel együtt – irgalmatlanul, kegyetlenül játszott. Korunkban nincsenek tiszta, átszellemült Rubljovok.
A televízióban nemrég láthattuk utolsó filmjét: Huszonhat nap Dosztojevszkij életéből. Anatolij Szolonyicin a filmtörténet legjelentősebb színészei közé tartozott.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2084 átlag: 5.53 |
|
|
|
|