Láttuk még

Egész nap esik

Sarodi Tibor

Képzeljünk el egy vonzó, bár már nem egészen fiatal, világot látott nőt, aki véletlenül egy elkeserítően unalmas faluba csöppen a világ végén. Az esemény felrázza a három tagú „helyi intelligenciát”. A snájdig százados hevesen udvarol, a piperkőc doktor is csapná a szelet, de hamar rájön, hogy reménytelen. A nyamvadt, borostás tanár hol csendesen asszisztál, hol vodkával átitatott bölcsességeit ontja, amelyeket a másik kettő akkor sem értene, ha véletlenül odafigyelne. Kiderül, hogy a távoli Göttingenben nem csak az egyetemet látogatta: charlestont jár a vándorcirkusz csillagával. És amikor a hiúságában sértett tiszt erőszakoskodni kezd a művésznővel, a védelmére kel. Reggel a nő és a tanár egymást átölelve, együtt hagyja el a falut a cirkusz-karavánnal.

Valószínűtlen, ugye? Olyan, mint egy mese. Az is. Hogy mindez a harmincas években Bulgáriában történik, annak nincs különösebb jelentősége. Bár a novella, amelyből Vladiszlav Ikonomov filmje készült, a század elején íródott, és a légkör inkább a „boldog békeidőket” idézi, mint a harminc évvel későbbi korszakot. A szereplőkről nem tudunk meg túl sokat. De minek is: a gonosz mostoháról mindenki tudja, hogy gonosz. A katonatiszt utálatos. A piperkőc üresfejű. A filosz nem szépfiú, de okos. Az idomárnő mondén, de lelke is van. És a végén a rosszak elnyerik méltó büntetésüket: hoppon maradnak. A szerelmesek egymáséi lesznek. Aki akarja, mélyebb tanulságokat is levonhat magának, de felesleges. Aki viszont kellemes időtöltést vár egy filmtől, az megtalálja. És megmarad benne egy-két szokatlan arc, villanásnyi jelenet, egy furcsa hangulat és az álomszerű befejezés lebegő emléke.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 51. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6388

Cikk értékelése:

szavazat: 2056 átlag: 5.43