|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégBoldogságkeresőkSneé Péter
Ősi üzbég hagyomány szerint Szimurg, a mesék csodás madara, tollának puszta érintésével boldoggá tehet mindenkit. Az embereknek nincs tehát egyéb dolguk, mint hogy kövessék a madarak útját, s a Korán tanításait megtartva kiérdemeljék a természet kegyét.
A film egy üzbég hegyi faluba vezeti a nézőt, a távoli múltnak azt az időszakát mutatva be, melyben a falu lakói közötti vérségi, érzelmi kapcsolatokra egyre inkább érdekek által közvetített kapcsolatok telepszenek. Ebből az új elvek alapján szerveződő közösségből távoznak a film gyermek főhősei, hogy szerelemre, barátságra alapuló idilljüket felépíthessék.
Csakhogy a felnőttek világa a sziklák közé, az erdőbe is követi őket; egyre gorombább gesztusokkal rombolja szét illúzióikat, mind jobban hatalma alá vonva ezzel a gyerekeket. Míg végül a cselekmény utolsó mozzanatában az egyetlen életben maradt fiú – végképp feladva önmagát – kardot fog, s elindul visszafelé.
A film az ősi mítosz szimbólum-rendszerét alkalmazza a társadalmi, lélektani folyamatok bemutatásában. Kár, hogy az alkotók nem kerülik el az effajta ábrázolásmódban rejlő valamennyi csapdát: vagy túl sokat akarnak egy-egy jelképpel kifejezni, s ezért a társadalmi mechanizmusok erősen leegyszerűsödve jelennek meg, vagy pedig az önmagukban álló szimbólumok nem közvetítenek a dramaturgiai szerkezetbe illő jelentéseket. Emiatt az egyébként látványos szépségű film hitele rendül meg.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1309 átlag: 5.37 |
|
|
|
|