|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz egyiptomi utasArdai Zoltán
Granier-Deferre-nek, a francia mozi régóta rendező kismesterének újabb, immár a 80-as években kelt munkája a bő pénzen készült filmlektűr legjobb fajtáját képviseli. Irodalmi alapanyagául Simenon egy 1934-ben játszódó regénye szolgált. (Az eredeti filmcím, az „Észak csillaga”, a Franciaországon át Brüsszelbe tartó korabeli gyorsvonat nevével azonos). Az érzelmes történetet a film éppoly kevéssé érzelgős stílusban bontakoztatja ki, mint a könyv. Ez nagyban köszönhető a simenoni cselekményszövés sikeres filmi alkalmazásának: a minden képsort dinamizáló mikroesemények folyama, a mindig kétséges jelentőségű fordulatok és a szerényen funkcionális, mégis sejtelmes idő- és színtérváltások mintegy helyet sem hagynak ízléstelenségekre.
Hogy nem (vagy nem elsősorban) krimit látunk – a tizenhét palacksújtással megölt vonatbeli hulla fontos szerepe ellenére –, az az utolsó negyedórában válik biztossá; addig meg nem tudnánk válaszolni a „miről szól ez a film?” szimpla kérdését. De hogy „szól”, abban nem kételkedünk, s ez akkor már izgalmat jelent, eléggé hasonlót az élet izgalmához. Pedig Az egyiptomi utas végül is különösebb mélységek érzékeltetése nélkül vedlik sorsok filmjévé – egy becsületben megöregedett brüsszeli polgárasszony és egy gyilkossá lett jámbor balek barátságának rajzává. Igaz, ebben a műfajban szinte illetlen ez a színvonal, illetlen például, hogy a mellékszereplők is egyéniségek. A „jó filmektől” célratörően retardált (valójában átlátszó) sztorikat várunk, s azokat a listázható hatáselemeket, amelyeket nemigen élvezhetünk „tisztán” a hangulatilag eleven és motívumgazdag művekben. Granier-Deferre persze tudja mindezt, innen a rendezés könnyed méltósága.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1697 átlag: 5.39 |
|
|
|
|