|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz élet szigeteKabai József
A film Vietnamban az újrakezdés cseppet sem zökkenőmentes időszakában, a szocialista gazdaság beindulása iránti bizalmatlanság légkörében játszódik. Történet egy szigeten létesített gazdaság igazgatójáról, és az ide toborzott fiatalok egy csoportjáról, akik nem hajlandók felvenni a munkát. A film tanúsága szerint bizalmatlanságuk „a régi rendszer be nem váltott ígéreteiből”; valamint az „új” meg nem ismeréséből fakad. Ezek a rossz külsejű, munkaruhájukat pálinkára cserélő vad fiatalok szemben állnak mind a munkájukat végzőkkel – amit az általános fegyverviselés csak súlyosbít –, mind a külön álláspontot képviselő igazgatóval. Ő kitart erőszakmentes módszerei mellett és végül bátor kiállásával, rábeszélőkészségével maga mellé állítja a megtévedteket.
Az alaphelyzet tulajdonképpen klasszikus: a magányos és fegyvertelen hős (az igazgató végig nem visel fegyvert) magára utalva, a többiek felett álló jellem, és erényei birtokában le-, illetve meggyőzi az ellent. A film tulajdonképpen a lefényképezett jelen; ám rendkívüli naivitásával, már-már gyermeki optimizmusával nálunk az ötvenes évek első felében készült filmekkel rokonítható. A sematikus ábrázolás, a színészi játék gyengeségei, nem feltétlenül „csak” hibák, inkább az első lépéseket próbálgatok fogyatékosságai. Bizonyos, hogy egy ilyen viharvert és nehéz sorsú ország életét, érzéseit és (mert végül is itt erről van szó), alkotásait még nagyon sokáig ez a múlt fogja meghatározni, de ez így természetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1671 átlag: 5.49 |
|
|
|
|