KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Vendôme tér asszonya

Bikácsy Gergely

 

A filmet jelentékeny színésznő rendezte, Nicole Garcia. Franciaországban sok női rendező dolgozik, s talán számunkra még érdekesebb, mennyi színésznő próbálkozik meg rendezéssel. Bemutathatják tucatnyi filmjét, a mai magyar moziközönség Belmondo, Delon, Depardieu és Catherine Deneuve mellett egyetlen francia színészre sem emlékezik, holott tegnap látta őket sok-sok filmben. (Michel Blanc, Pierre Arditi, Sabine Azéma, Jacques Dutronc, André Dussolier, Jean-Hugue Anglade, Béatrice Dalle, Richard Anconina – nem akármilyen komédiások. Több főszerepben láthatóak magyar mozikban – negyven-ötven éve klubok alakultak volna a nevükkel -, most ki tud róluk? Az sem, aki látja.) Ugyanúgy ismeretlenek, mint Nicole Garcia – természetesen őt is több főszerepben láttuk már, kezdve Resnais Amerikai nagybácsimjától. Kiváló színésznő. Szép, de ha kell, kellemetlen és szúrós, érzékeny és hideg egyszerre. Hol démon, hol ridegen eszes nő. Vígjátékban, melodrámában, fekete vagy lila bűnügyi játékban egyaránt remekel. Tíz éve nemcsak játszik, rendez is.

Sokat beszéltem Nicole Garciáról, filmjéről meg semmit. Nem véletlenül. A film ugyanis sebesen foszlik, hazaérve nyomtalanul felejtődik. Nem rossz, nem ízléstelen, sőt, tiszteletre méltó „szakmai tudással” van előállítva. Ékszerkereskedőkről és ékszer-bűnözőkről szól. Általában itt minden elegáns. A rendezés, az operatőri munka. Hát még a helyszínek, a Place Vendôme, Európa legdrágább helye, a Hotel Ritzcel, jónéhány milliárdos látogatta ékszerüzlettel. Koldusmentes övezet. Elegáns emberek, elegáns környezetben. Gazdagok, de kalandorok is. Gazdag bűnözők. Főhős a „kő”. A gyémánt. Ostoba, bűnügyi szövevény elegáns lassúdadsággal a szállodai folyosókon. „Lélektani bűnügyi film”, az új hullám utáni unalmas korszak mozinyelvén előadva. A hetvenes években is készülhetett volna, akkor ez volt a francia film fővonala. Úgy látszik, most is ez. A színészek, alkalmazkodva a film talmi sugárzásához, teljesen érdektelenek. Jacques Dutronc szánalmasan halovány egy karizmatikusnak mondott csaló szerepében. Deneuve azért most sem tud rossz lenni, hallatlanul finom eszközökkel és elegánsan játssza az alkoholista szépasszony agyalmány-szerepét (amiért tavaly Velencében a legjobb női alakítás díját nyerte). Minden drága itt, a színészek, a díszletek, minden elegáns benne, de vajon miért készült? Miféle rendezői becsvágy mozgatta? Miért kellene emlékeznünk rá, legalább egy napig? Nincs magyarázat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4464