|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTalen kardjaTamás Amaryllis
Karmatikusan terhelt helyek, túlvilági lények, elmúlt életek felgyűlt salakja hivatott a látványos-misztikus rémmesefilmben hitelessé tenni a mindenkori hatalmi téboly létjogosultságát. Szellemek, kísértetek, démonszörnyek nyomasztó jelenléte fokozza a fokozhatatlant: a politikai viszályok káprázatát. A „valamikor régen”, „a varázslás fénykorában”, „valahol a világ végén” játszódó történetben gigászi harc folyik Titus Cromwell, Aragónia uralkodója, Richard király és Xusia, a feltámasztott Gonosz Varázsló között. Leköszörült fejtető, szétfröccsenő agyvelő, a keresztről önmagát lefeszítő hős (Talen) bénítóan traumatikus képei jelzik: e művet ajánlani és megtekinteni nem bizonyos korhatáron, hanem kórhatáron túl lehet.
Fölocsúdva a borzalmak ilyen töménységéből, azért el kell ismerni, hogy van benne két szívbemarkoló mondat. Az egyik a sátáni Cromwell szájából hangzik el – „A lázadás halott, én vagyok a hatalom” – és akkor Talen lejön a keresztről; a másik a tündöklő Alanáéból – „Végy engem, Uram!”... De aztán kiderül, hogy ez sem szép szenvedélyből, hanem taktikai okokból s belső heroizmusból mondatott.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2893 átlag: 5.26 |
|
|
|
|